Melyik rendszerre váltani?

2015. 05. 18. 09:55

Lezsák Sándor szerint Hóman Bálint néhai kultuszminiszter rehabilitálásának története a rendszerváltoztató folyamatnak is a története. A magyar Országgyűlés alelnöke erről az egykori kultuszminiszter márciusi felmentéséről szóló budapesti konferencián beszélt.

 

 

A Fővárosi Törvényszék perújítási eljárásban március 6-án bűncselekmény hiányában mentette fel Hóman Bálintot a háborús bűntett vádja alól, egyúttal hatályon kívül helyezte az 1946-os népbírósági ítéleteket.

Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke a rehabilitációra utalva azt hangoztatta: a múlt nincs magától, azt az újabb és újabb nemzedékeknek vissza kell hódítaniuk, mert „ha ezt nem teszik, akkor vannak, akik ezt megteszik” – írja a magyarországi sajtó.

Hóman Bálint munkásságának ismertetése a Wikipédián (részletek):

„Politikusként az 1930-as évek elejétől mindinkább a németbarát orientációt képviselte. 1932. október 2-tól 1938. május13-ig a Gömbös- (fotó) és Darányi-kormányban, majd 1939. február 16-tól 1942. július 3-ig a Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányban volt vallás- és közoktatásügyi miniszter. Tárca nélküli miniszter az Imrédy-kormányban. E minőségében nevéhez fűződik az állami és egyházi befolyást erősítő és az érettségizők szelekcióját is célzó egységes középiskolai törvény megalkotása. Az addigi eltérő tantervek szerint működő humán és reálgimnáziumokat egységes középiskolákká alakította, ezeken belül gazdasági középiskolákat, azaz szakközépiskolákat alakított ki, amelyekben a tanulmányi idő egységesen négy év volt.

A szegény, de tehetséges gyermekek felkarolását az oktatási stratégia fontos feladatának tekintette. A Horthy Miklós-ösztöndíj keretében évi ezer nehéz sorsú tanuló (középiskolás, egyetemista) előmenetelét támogatta. Pártolta a Bolyai Kollégium és a Győrffy Kollégium megalakulását. Ezek a kollégiumok tandíjmentesek voltak a szegény parasztfiatalok számára.

Oktatáspolitikájában hangsúlyozta az iskolákban elsajátított törzsanyag nemzeti jellegének fontosságát, a magyar életre való felkészülés jegyében a „valláserkölcsi és nemzeti alapon nyugvó egészséges magyar világszemlélet kialakítását”. 1941-ben, az általa kezdeményezett oktatási reform keretében elindította a nyolcosztályos tantervű általános iskolai képzést (az addigi négy elemi és négy polgári helyett), de ennek elterjedése a háború miatt már nem lett általános.

1938 januárjától a Nemzeti Egység Pártja pártvezérhelyettese (mai értelemben „elnökhelyettese”) volt annak Magyar Élet Pártjává alakulásáig.

1941. június 26-án megszavazta a Szovjetunió elleni hadba lépést, ez háború utáni büntetőperének egyik vádpontja lett. Politikai döntéseit több írásában is megerősítette, amelyekben hangsúlyozta a német-magyar szövetség fontosságát, amelyben Magyarország szerepét „...a németek védőbástyájaként a keleti erőkkel vívott küzdelemben” jellemezte.

A zsidótörvények előkészítésében és megszavazásában is részt vett. A zsidóság asszimilációját nem tartotta lehetségesnek, mivel véleménye szerint „a kereszténység eszméivel szembehelyezkedő szellemiségük”, valamint „felforgató mozgalmakban és romboló eszmeáramlatok terjesztésében vitt vezető szerepük” azt megakadályozza.

Hevesen ellenezte az 1943-as béketárgyalásokat a nyugati szövetségesekkel. A törvényhozás munkájában az ország 1944. márciusi német megszállása, majd az októberi nyilas hatalomátvétel után is részt vett. 1944 végén Szálasiékkal együtt visszavonult a Dunántúlra, később német területre menekült tovább. Amerikai fogságba került, ahonnan a magyar hatóságok 1945-ben hozták haza. 1946-ban a Népbíróság mint háborús bűnöst életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte. A per során Szekfű Gyula és Kosáry Domokos kiálltak mellette.

Kérdés: milyen rendszerre akar váltani Lezsák?



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!