Ki a darálóból

Távozik a pártpolitikából Schiffer András, a Lehet Más a Politika alapítója. A hír kapcsán adódó kérdésekre Tasnádi-Sáhy Péter jegyzete keresi a választ.

Mai hír: Schiffer András, a Lehet Más a Politika alapítója, jelenleg társelnöke és frakcióvezetője június 1-ével lemond a társelnöki posztról, augusztus 31-ével pedig a képviselői mandátumát is visszaadja. Az Indexnek adott exkluzív interjúban a politikus igyekezett nyilvánvalóvá tenni, nem taktikai megfontolások álnak az ügy hátterében, tehát sem alkotmánybírói, sem köztársasági elnöki tisztséget nem ambicionál, sokkal inkább valamiféle szellemi erőtér felépítésén dolgozna a párt körül, amely markáns, rendszerkritikus vélemények megfogalmazását és közvetítését tenné lehetővé. Ezt a munkát Schiffer alapítványi keretek között képzeli el.
Érdekes egybeesés, hogy a Jobbik orbáni-taktikákkal erősödő elnöke, Vona Gábor a hétvégén tartott tisztújítón szintén visszaadta a frakcióvezetést, hogy a parlamenten kívüli építkezésre koncentrálhasson, ő szellemi erőtér helyett valamiféle innovációs központ szükségességéről beszél, amely becsatornázná a pártba akár be sem lépő, de szakértelmükkel segíteni szándékozó értelmiségieket.
A két politikus helyzete persze nem azonos, hiszen Vona a néppártosodás címszó alatt egyértelműen hatalmának megerősítésére, kritikusainak kiszorítására, illetve a Jobbik és önmaga első számú kihívó szerepének felépítésére koncentrál (akár a gárda-mellényt is szögre akasztva). Schiffer szándékai viszont még messze nem körvonalazódnak ennyire tisztán (az is kérdéses, marad-e egyáltalán valami az LMP-ből egyetlen markáns politikusa nélkül). Az viszont biztos, hogy a közéleti tevékenységüket mind a ketten a parlamentáris keretekből kilépve képzelik el.
Hogy miért? A válasz egyszerű: mind a ketten egyértelműen azt gondolják, a Fidesz által létrehozott nemzeti együttműködés rendszerét, centrális erőterét, vagy hívjuk bárhogy ezt a Khimairát, belülről nem lehet leölni, hiszen a fősodorban – Schiffer szavaival élve – túl sok szart szippant az ember.
Hogy csak egy párhuzamot hozzak, elég csak Zuglóra tekinteni, ahol az LMP-ből kivált PM nagyjából egyetlen arca, Karácsony Gergely állt neki polgármesterként nagy garral baloldali mintakerületet grundolni, aztán most meg kapaszkodhat, mert a Fidesz, a kritikai hangról soványabb falatokért is szívesen lemondó MSZP-vel karöltve teljesen a sarokba szorította.
Az persze nagy kérdés, mi maradt a rendszeren kívül, van-e annyi a magyar értelmiségben, hogy bármilyen erőt életerős gondolatokkal megtermékenyítsen, illetve a szavazópolgárok nagyobbik része alkalmas-e még új gondolatok befogadására.
Én kicsit félek, hogy a szavazástól távolmaradó tömegeket nem intellektuális kételyek tartják távol az urnáktól, hanem csak szimplán halálosan fáradtak a kenyérharcban. Ne felejtsük el, egy olyan országról beszélünk, ahol a lakosság 40 százaléka a létminimum alatt él.