Kerítéssel nyugdíj ellen

Ha csak valamilyen drasztikus technológiai változás nem növeli az egekbe a termelékenységet, a humanitárius szempontokat félretéve is elemi érdekünk, hogy az Európa felé áramló tömegekre ne kizárólag ellenségként tekintsünk, hanem próbáljuk kihasználni a bennük rejlő potenciált. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

Bár egyelőre Romániával kapcsolatban csak olyan afgán menekültekről érkezett hír, akik megtudva, hogy nem Magyarországra léptek be a zöldhatáron át, elsírták magukat, és kérték azonnali visszatoloncolásukat Szerbiába, szerdán mégis kormányhatározat született Bukarestben egy, az esetleges válságra reagáló migrációs akciótervről az idei évre vonatkozóan, illetve egy hosszabb távú bevándorlási stratégiáról a 2015-2018-as időszakra.
A határozat alapján a menedékkérőkkel kapcsolatban rugalmas rendszer kiépítését tervezik, de fellépnek az illegális migráció, illetve az embercsempészek ellen, valamint kiemelt figyelmet fordítanak a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő menedékkérőkre.
Románia szerepet kíván vállalni a menekültek helyzetének tartós megoldásában, éppen ezért fejleszteni kívánja a menekültek elhelyezését és beilleszkedését segítő intézményrendszert.
A bevándorlókkal kapcsolatban a kormányhatározat kimondja, a munkaerőpiac igényeinek megfelelően képzett bevándorlókat, illetve a felsőoktatási rendszerbe jelentkezni kívánó hallgatókat részesítik előnyben.
A felütésként idézett hír kapcsán is nyugodtan mondhatjuk, könnyű higgadt kormányhatározatokat hozni menekült-, illetve bevándorló ügyben, amíg az emberáradat Nyugat-Európába igyekszik, és kicsi eséllyel fogja a Schengenen kívül ragadt Románia felé kerülni a magyar kerítést, amíg mehet más irányba is, pillanatnyilag Horvátország felé. A határozat mégis tartalmaz olyan tételt, amin érdemes elmorfondírozni a kerítésvitából néhány percre kiszakadva: Európa és kiemelten Kelet-Európa a népesség-előrejelzések alapján komoly válságban van, a meg nem születő munkaerőt, illetve a nyugatra vándorolt képzett fiatal munkaerőt valahonnan pótolni kell, különben néhány évtizeden belül nyugdíjkatasztrófa jöhet.
Az ENSZ nyáron kiadott, egész világra vonatkozó népesség-előrejelzése alapján (World Population Prospects) 2050-re, jóllehet európai átlagban az anyánként 1,6 gyermekes arány 1,8-ra növekszik (2,1 kellene a jelenlegi népességszám fenntartásához), Kelet-Európa országai nagy veszteségeket szenvednek el. Bulgária elveszíti lakossága 28 százalékát, 7,2 millióról 5,2 millióra csökken a lélekszám. Románia (az eddig kivándorolt kb. 5 millión felül) 4 millió főt veszít, Ukrajna 10 milliót. A gazdasági bevándorlás ellen minden erejével küzdő Magyarországnak sincs oka bizakodni, 15,6 százalékos csökkenésre számíthat, a lélekszám 2050-re a jelenlegi 9,8 millióról 8,3 millióra esik. Ennek fényében érdemes egy pillantást vetni a kettős-állampolgárság intézményére, és annak valós céljaira (2011 óta jelentősen növekedett a külföldön született magyar bevándorlók száma), de ez már ugye egy másik kérdés.
Jelenleg is zajlik Budapesten a Nemzetközi Társadalombiztosítási Szövetség (ISSA) háromnapos konferenciája 80 országból érkezett 123 szervezet részvételével, ahol a nyugdíjrendszer előtt álló kihívásokat vitatják a szakemberek. Az mindenképpen látszik, hogy az 1958-ban kidolgozott Samuelson-féle nyugdíjszámítási modell (amely családonként átlag 4 gyermekkel számol), az alacsony népszaporulat és az egyre növekvő várható élettartam miatt nem fenntartható, komoly beavatkozás nélkül hamarosan robban a nyugdíjbomba, főleg Kelet-Európában, ahol a legtöbben kizárólag az állami nyugdíjrendszerre támaszkodnak.
Természetesen akadnak megoldási javaslatok, amik mind a szociális juttatások, mind a nyugdíj tekintetében komoly különbséget tennének a gyermeket nevelő, illetve gyermeket nem vállaló állampolgárok között, de ezek sem jelentenek biztosítékot arra, hogy a mostani harmincasok elégséges ellátásra számíthatnának befizetett járulékaik fejében az államtól aktív éveik után, már ha megérik az egyre emelkedő nyugdíjkorhatárt.
Ebből következően – hacsak valamilyen drasztikus technológiaváltozás nem növeli az egekbe a termelékenységet – a humanitárius szempontokat félretéve is elemi érdekünk, hogy az Európa felé áramló tömegekre ne kizárólag ellenségként tekintsünk, hanem próbáljuk kihasználni a bennük rejlő potenciált.
A menekültstátusszal járó jogok mélységes tiszteletben tartása mellett, korrekt alkura van szükség, ahol mind Európa jelenlegi lakosai, mind az itt hosszú távú boldogulást keresők tudják, mire számíthatnak. Felteszem, Európa kormányai és az EU-s intézmények nem maradnának egyedül egy ilyen csomag kidolgozásában, hiszen a Mercedest gyártó Daimler első embere, Dieter Zetsche azt nyilatkozta, szívesen toborozna munkaerőt az erősen motiváltnak számító menekültek közül. Gondolom nincs ezzel egyedül a nagy vállalatok vezetői között.
Tehát nem arról van szó, hogy ellenőrizetlen tömegeket kell ereszteni Európába – a plakátkampány és a kerítés helyett az elmúlt hónapokban gyors regisztrációt bonyolító állomásokat is lehetett volna építeni Magyarországon – hanem arról, hogy észérvek szólnak a bevándorlással szembeni elzárkózás felülvizsgálata mellett.
Történetesen az, hogy adott esetben a mai fiatal felnőttek nyugdíja könnyen a kerítésen kívül ragadhat.