Jogállami remeklés

2015. 05. 02. 14:13

A per kezdeményezője, a Bihar Megyei Tanács közleményben hozta nyilvánosságra az indoklás szövegét, mely szerint „a Legfelsőbb Bíróság teljes mértékben elfogadta Bihar megye kifogásait, és elrendelte a perújrafelvételt” az egykori nagyváradi Pénzügyi Palota ügyében. SZILÁGYI ALADÁR írása.

Amikor riportot közöltem Patkányok Palotája címmel az Erdélyi Riport 2015/8.-as számában (az még nyomdafestéket is látott…) a hajdan irgalmasrendi tulajdont képező Pénzügyi Palota restitúciójának bonyodalmairól, a visszaszolgáltatást elakasztó legfelsőbb semmítőszéki döntés várható következményeiről, még igen borúlátónak bizonyultam. Előzetes tájékozódásom alapján tudni véltem, hogy egy esztendő is eltelhet, amíg a legfelsőbb szintű döntés indoklása megérkezik Bukarestből, és a váradi ítélőtáblán immár nulláról folytatódhat a másfél évtized óta zajló pereskedés Bihar Megye Tanácsa és a Római Katolikus Püspökség között. De láss csodát, alig négy hónap elteltével megérkezett a részletes motiváció.

A per kezdeményezője, a Bihar Megyei Tanács közleményben hozta nyilvánosságra a várva várt indoklás szövegét, mely szerint „a Legfelsőbb Bíróság teljes mértékben elfogadta Bihar megye kifogásait, és elrendelte a perújrafelvételt.”

A bukaresti motiváció – szemlátomást – azt „üzeni”, hogy osztja a felperes véleményét, miszerint nem a mizerikordiánus rend, hanem az osztrák-magyar állam építette, eleve pénzügyi központként a vitatott tulajdonjogú ingatlant, melyet a Trianoni Döntés értelmében a román állam jogosan vett a birtokába. Az „érdemi” kifogások mellett felsorolt formai kifogások között – az állítólagos telekkönyvezési tisztázatlanságok mellett – egy remeklés is szerepel, arra az esetre, ha kiderülne, hogy a palotát mégiscsak a szerzetesrend építette és adta bérbe a magyar királyi pénzügyminisztériumnak: a restitúciós törvény kizárólag a kommunista rendszer által elkobzott tulajdonokra vonatkozik. Ergo, ha a törvényszegő eltulajdonítás még a kommunista hatalomátvétel előtt történt, az épület nem képezheti visszaszolgáltatás tárgyát. Ráadásul még egy „érv” van a tartalékban: a Római Katolikus Püspökségnek be kell bizonyítania, hogy… a szerzetesrend bejegyzett jogi személyként létezik 1990 óta.

Már csak annyi hiányzik a teljes körű igazságszolgáltatás alkalmazásához, hogy – a napjainkban látványosan és nagymértékben divatozó eljárások szellemében – az illetékes bűnüldöző szervek indítsanak nyomozást mindazok ellen, akiknek a neve a kormányhatározattal visszaadott épület létrejöttéhez köthető. Szerintem – ha volna ilyen – post mortem dr. Wimmer Juliánnal, a Betegápoló Irgalmas Rend perjelével kellene kezdeni, elvégre az ő ötlete volt a kórházfejlesztési alap biztosítása érdekében egy rendi tulajdonban lévő bérpalota építtetése. Továbbá az épület tervezőjét, Rimanóczy Kálmán építészt, a freskókat megálmodó Udvary Géza festőművészt, a kivitelezésben érdemeket szerzett Thiessen Artúr debreceni vállalkozót, illetve Nagyvárad minden korabeli iparosmesterét – akinek köze volt a remekmű berendezéséhez – bűnvád alá kellene helyezni…

Különben – mintha senki nem tett volna egyetlen lépést sem a jogorvoslat érdekében – minden kezdődik elölről. És lehet még egy „megoldás”, amelynek köszönhetően a perpatvar tárgytalanná válik: addig kell húzni-halasztani a végső döntést, míg a régi Nagyváradnak ez az emblematikus palotája el nem tűnik a föld színéről. Annak viszont már se a hajléktalanok, se a patkányok nem örülnének.

 

Fotó: Tasnádi-Sáhy Péter



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!