Törvényzuhatag Bukarestben

2011. 03. 25. 16:50A Ghise-törvény – amelyet a Szenátus már jóváhagyott, és a Képviselőházban dől majd el a végleges sorsa – az újságírói mesterség gyakorlását szabályozná. A tervezet második cikkelye ekképpen határozza meg az újságírást: „nyilvános jellegű intellektuális alkotás, amely a szellemiséghez tarozik és hozzájárul a jó megvalósításhoz az emberi társadalomban az újságírók közreműködésével, ami abban áll, hogy a nyilvános információt jelentékeny hozzáadott értékkel látják el, szakmaiságuk, a médiaetika, ügyességük és a nyilvánosság előtti szavahihetőségük használatával”.
Az újságíró meghatározása ezek után már sokkal érthetőbb: újságíró az, aki tömegtájékoztatási eszközön át közvetített újságírói terméket termel.
A törvény a sajtóműfajok, a tömegtájékoztatás, az újságírók szakmai szervezeteinek meghatározására is kitér, előírva a tömegtájékoztatási eszközök tulajdonosi körének a transzparenciáját. Az újságírói hivatás szabad és független a tervezet szerint, az újságíró nem függ közintézményektől, politikai pártoktól, szakszervezetektől, tulajdonosi társulásoktól. Ám újságíró csak az lehet, akinek újságírókönyve van.
Az újságírói szakma gyakorlását egyéni vagy társult újságírói irodákban gondolja el a törvény, s ezeknek jogukban áll az újságírói munka elvégzéshez szükséges személyzetet alkalmazni. Újságírói irodát az nyithat, akinek újságírókönyve van. Az iroda működésének törvényességét az újságírói irodák jegyzékébe való regisztrálás bizonyítja, az irodajegyzéket a Romániai Újságírók Országos Kamarája (a továbbiakban Újságíró-kamara) állítja össze.

A törvénytervezet II. fejezete az újságírói minőséget szabályozza. Eszerint az lehet újságíró, aki képes élni polgári és politikai jogaival, pszichésen alkalmas a szakma gyakorlására (ezt 3 évente kötelezően elvégzendő szakvizsgálat állapítaná meg), és újságírói alkalmasságát bizonyította úgy, hogy legalább két évet dolgozott gyakornokként egy újságírói irodában.
Az újságírói minőséget az Újságíró-kamara által kibocsátott újságírókönyv igazolja, s ennek másolatát a kiállító szakmai szervezet kötelezően meg kell hogy küldje az Újságíró-kamarának, a Román Szerzői Jogi Hivatalnak és a Munkaügyi Minisztériumnak.
Az V. fejezet a deontológiai normákat (médiaetika), a VI. az újságíró jogait és kötelességeit foglalja össze. Szabályozza többek között azt is, hogy mely mesterségek gyakorlásával összeegyeztethető és melyekkel nem az újságírás. Utóbbiak közé tartoznak a jó erkölcsöt, illetve az újságírói hivatás méltóságát és függetlenségét sértő elfoglaltságok, valamint a kereskedés. Az újságírónak ilyen esetekben kérnie kell időleges felfüggesztését, illetve ha ezt nem teszi, akkor a szakmai szervezetnek, amelyhez tartozik, kötelessége kizárni őt.
A sajtóvétség fogalmát is szabályozza a törvény. Például így: „információk, reflexiók vagy kommentárok összefűzése a médiában újságírói terméken keresztül olyan tényekről, amelyeknek nincs társadalmi vonatkozásuk, és ez anyagi vagy erkölcsi kárt okozott egy személynek”.
A törvény kimondja, hogy egyetlen állampolgár sem lehet sajtótéma a saját beleegyezése nélkül, kivéve, ha az illető állampolgárnak köze van olyan tényekhez, amelyek a közösség érdeklődésére számot tarthatnak.
A VII. fejezet a médiaombudsman hatásköréről intézkedik. Ebbe a fejezetbe kerültek azok a büntetések is, amelyeket akkor kell kifizetni a tömegtájékoztatási eszközök szerkesztőinek, illetve tulajdonosainak, ha olyan újságírói terméket tesznek közé, amely nem újságírói irodákból származik. Ugyancsak pénzbüntetést helyez kilátásba a törvény annak a szerzőnek, aki közlésével bármely személynek bármiféle jogát vagy jogszerű érdekét sérti. Az így begyűjtött pénz 65 százalékát a sértett kapja meg, a fennmaradó részen a szakmai szervezet hierarchiája osztozkodik.
*
A Talos-törvény az audiovizuális média működését szabályozó 504/2002-es törvény kiegészítése; ezt a képviselőház már elfogadta, és a szenátus döntésére vár. A törvény szövege szerint csak olyan tévéprogramok kerülhetnek a nézők elé, amelyekben hetente legalább 120 perc kulturális vagy nevelő hatású tartalom van. A hírtelevízióknak hetente 30 perc ugyanilyen tartalmat ír elő a jogszabálytervezet.
*
A Prigoana-tervezetet a képviselőház elutasította, megvitatása nem szerepel a szenátus napirendjén. Ez az 504-es törvényt egészítené ki. Az online sajtó meghatározása érdekes ebből a tervezetből, miszerint minden internetes tájékoztató jellegű kiadvány ide sorolható. A tervezet működési engedély kiváltását írja elő az összes nyomtatott és online sajtótermékre.
*
Létezett egy Turcan–Topescu–Novac–Socaciu-törvénytervezet is, amely előírta volna, hogy az elektronikus médiumok műsorának 40 százaléka hazai zenéből álljon, ezt a képviselőház és a szenátus is elutasította.
Volt egy Turcan-tervezet, amely kiiktatta volna az Audiovizuális Tanácsot, és a média szabályozását a kormányra bízná.
Létezett egy Socaciu és társai törvénykezdeményezés a televíziós díj eltörléséről; ez átment a képviselőházban, és állítólag egyebek mellett azzal indokolták, hogy a közszolgálati tévé tudósításai Adrian Pãunescu temetéséről nem voltak eléggé keresztényiek.



Figyelmeztet a Médiaközpont

Országos körutat tettek Románia több nagyvárosát érintve a bukaresti Független Médiaközpont (CJI) munkatársai. Ioana Avadani ügyvezető igazgató és Cristina Lupu arra hívták fel a sajtó munkatársainak a figyelmét, hogy Romániában is veszélyben a média szabadsága. Ismertették a korlátozó intézkedéseket tartalmazó törvénytervezeteket. Csak remélni lehet, hogy mindkét ház elveti ezeket és hitet tesz a sajtó szabadsága mellett – fogalmaztak. A CJI munkatársai úgynevezett „red alert” vonalat készülnek létesíteni, amelyen minden újságíró jelezheti, ha korlátozni próbálják szólás- vagy lelkiismereti szabadságát. Ez azért is fontos, mert a vidéki sajtó a fővárosnál is kiszolgáltatottabb.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!