Sztrádadömping a tervasztalon

2014. 10. 30. 09:21

 

Moldován József Hargita megyei képviselő is részt vett a parlament szállításügyi kérdésekkel foglalkozó szakbizottságának azon az ülésén, amelyen Ioan Rus miniszter bemutatta Románia 2030-ig szóló közúthálózat-fejlesztési stratégiáját. Az RMDSZ-es politikust Cseke Péter Tamás kérdezte a Székelyföldet is érintő tervről.

 

Milyen dokumentumot mutatott be a miniszter a parlamentben?

 

Románia első, hosszútávú infrastruktúra-fejlesztési stratégiáját. Ilyen korábban nem volt. A terv 2030-ig szól, de már meghatározza a 2020-ig szóló szükségleteket is. Azt ugyanis már tudni lehet, hogy mennyi pénzt lehet lehívni az uniós alapokból a közút- és vasúthálózat fejlesztésére ebben a hétéves költségvetési ciklusban.

 

Első látásra feltűnő, hogy a tervben nem szerepelnek határidők. Ezekről mit lehet tudni?

 

Amikor Ioan Rus a parlamentben bemutatta a stratégiát, magam is azt mondtam felszólalásomban: örülök annak, hogy elkészült egy ilyen terv, de szeretném tudni, hogy a felsorolt utak közül melyeket kezeljük prioritásként. Kíváncsi vagyok a stratégia megvalósításának ütemtervére is. Azt a választ kaptam tőle, hogy ez az ütemterv még nem készült el, de legkésőbb novemberben ezt is bemutatja.

 

Az sem világos még, hogy ezt a tervet végül is jóváhagyta-e az Európai Bizottság vagy sem. Keresztülhúzhatja-e Brüsszel a bukaresti számítgatásokat?

 

Az én információim szerint az Európai Bizottság ezt a master plant elvi szinten jóváhagyta. Az nincs letisztázva, hogy mi készül el 2020-ig, mert Brüsszelt jelen pillanatban elsősorban ez a rész érdekli. Ugyanakkor nyilván elvárás, hogy Románia tartsa is magát a tervhez. Bukarestnek már volt egy vállalása a 2007-2013-as költségvetési ciklusra az infrastruktúra-fejlesztés terén. Nagyon sok munkálat azonban nem valósult meg abból, amit annak idején tervként bemutattak Brüsszelnek. A vállalások között szerepelt például a Brassó-Comarnic, a Temesvár-Nagyszeben és a Bukarest-Kontanca autópálya megépítése. Ezekből semmi sem készült el, és Brüsszel ebből levonta a tanulságot. Hiszen az Európai Bizottság számok, táblázatok alapján dolgozik. Kevésbé érdekli az euro-bürokratákat, hogy otthon, Romániában a politikusok mivel magyarázzák a sajtóban a lemaradásokat. Ők csak azt látják, hogy a fejlesztésre szánt pénzeket Bukarest nem tudja lehívni, elkölteni. Ezért elvárás az, hogy Románia most egy megvalósítható tervet tegyen az asztalra.

 

Az Európai Bizottság számára az úgynevezett TEN-T core (transzeurópai közlekedési hálózat) jelenti a prioritást, erre vonatkozóan uniós irányelvet is elfogadtak. A bukaresti fejlesztési terv bírálói szerint a TEN-T core romániai nyomvonalán szinte mindenütt gyorsforgalmi utak épülnének az autópályák helyett, a sztrádák a másodlagos európai úthálózat (TEN-T comprehensive) nyomvonalára kerülnek. Ez nem jelent gondot Brüsszelnek?

 

Az Európai Bizottság valóban elsődlegesen az TEN-T core-hoz tartozó autópályák építését finanszírozza. Ám a tagállamok meghatározhatják a prioritásaikat. Mondhatják azt is Brüsszelnek, hogy bizonyos szakaszokon autópályák helyett gyorsforgalmi utakat építenek, bizonyos objektív okok miatt. A szakbizottsági találkozón is elmondta Ioan Rus miniszter, hogy a román prioritásokról már egyeztetett Brüsszellel, s csak kemény viták után bólintottak rá arra, hogy a TEN-T core-hoz tartozó nyomvonalak egy részén gyorsforgalmi utak épüljenek.

 

Miként vélekedik arról, hogy több olyan útvonalon, amelyen eredetileg autópályának kellett volna épülnie, a fejlesztési terv szerint gyorsforgalmi út épül?

 

A terv szakbizottsági bemutatásakor is elmondtam, hogy a kivitelezés módszertanával kapcsolatban megfogalmazódott bennem néhány kérdés. Nem rosszindulatból, hanem az elmúlt években tapasztaltak alapján. Konkrét példát is említettem, a Marosvásárhely-Iaşi útszakaszt. Ez már 2007 óta vita tárgya. Papíron különböző variánsai készültek el. Az egyik szerint kétsávos út lett volna, utána teljesen lemondtak róla. Aztán elfogadták a Marosvásárhely-Iaşi autópálya nyomvonalát, végül ebben a fejlesztési tervben már gyorsforgalmi útként jelenik meg. Ezzel nincs is semmi baj, ha már elkészült a nyomvonal, volt egy jóváhagyott program az autópálya kivitelezésére, ám menet közben ez gyorsforgalmi úttá változott, azzal együtt változtak a technikai paraméterek is. Ezt azt jelenti, hogy az egészet újra kell tervezni, újabb hatástanulmányt kell végezni, ami újabb költségekkel jár, pedig a román állam erre már jelentős összegeket áldozott.

 

Mi az előnye a gyorsforgalmi útnak az autópályával szemben?

 

Elsősorban az, hogy mintegy harminc százalékkal olcsóbb és gyorsabban készül el. Tehát logikusnak tűnik Ioan Rusnak az az érvelése, hogy a gyorsforgalmi utak megépítése ma kézenfekvőbb, a romániai realitásokhoz szabottabb lenne. De felmerült bennem: vajon nem csak az időhúzás a kormány szándéka? Ahogy ugyanis a Marosvásárhely-Iaşi útszakasz már említett példája is mutatja: a kormány három év haladékot nyer azzal, hogy előbb el kell készíttetnie a gyorsforgalmi utakkal kapcsolatos hatástanulmányokat. Ettől függetlenül úgy látom,

még a gyorsforgalmi utak is nagy előrelépést jelentenének Románia számára, hisz nincs olyan nagy különbség az autópálya és a gyorsforgalmi út között.

A megengedett legnagyobb sebesség óránként tíz kilométeres különbsége, a 120 km/h nem jelentős.

 

Azért a gyorsforgalmi utakon vannak kereszteződések, stoplámpák…

 

Valóban vannak. De ha Románia mostani úthálózatát nézzük, a megépítésük így is nagy előrelépés lenne. A gyorsforgalmi utak is nyílegyenesek, nem haladnak át településeken, de az elválasztó sávjuk nem olyan határozott, mint az autópályáké.

 

Mennyire volt meggyőző a miniszter érvelése, hogy a gyorsforgalmi utak nyomvonalán 70 méter szélességben végzik a kisajátításokat, hogy az utat később könnyen autópályává lehessen szélesíteni?

 

Ez jól hangzik, de nem lehet majd mindenütt megvalósítani. Egyetértek Anca Boagiu volt szállításügyi miniszterrel abban, hogy például az Olt völgyében a kiszélesítés jelentős többletköltséggel járna. Akkor már egyszerűbb lenne eleve autópályának helyet fúrni a völgybe.

 

A tervet azért is bírálják, mert az Olt völgye helyett a Prahova völgyén keresztül kötné össze autópálya Bukarestet Erdéllyel, a Piteşti-Nagyszeben szakaszon pedig gyorsforgalmi út épülne. A szállítók és a Dacia-gyár számára az lenne az előnyös, ha az Olt völgyén épülne a  sztráda. Ezt hogyan kommentálja?

 

Nem tagadom, hogy a Dacia üzem a román export szempontjából is az egyik legfontosabb ipari létesítmény az országban. Csakhogy az ország más részeiben is vannak fontos cégek, amelyek az autógyárhoz hasonlóan jogosan igényelnek autópályát termékeik elszállításának megkönnyítésére. Konkrét példát mondok. A székelyföldi Borsec ásványvíz-palackozó cég néha naponta száz kamiont indít az ország különböző régióiba. Úgy tudom, a Dacia-gyárból legfennebb harminc-negyven teherautó indul naponta. A piteşti-i üzem természetesen nagyobb értékű árut szállíttat, de infrastrukturális szempontból a két cégnek ugyanazok az igényeik.

Borszéken még egy olyan minőségű kétsávos út sincs, mint amilyen van most Piteşti és Nagyszeben között. Csak egy olyan út van, amin alig lehet áthaladni a hegy másik oldalára. Ezért úgy érzem, jogos elvárás, hogy ne csak a Dacia igényeit vegyük figyelembe a közúthálózat fejlesztésekor.

 

A fejlesztési terv szerint két fontos nyomvonal halad át Székelyföldön. A Marosvásárhely-Iaşi gyorsforgalmi út Hargita megyét, a Brassó-Bákó autópálya Kovászna megyét szeli át. Ezek mikor valósulnak meg?

 

Meg is kérdeztem Ioan Rustól: miniszterként látja-e realitását annak, hogy a két útszakaszból legalább az egyik 2020-ig elkészüljön? Azt válaszolta, az egyik 2018-ig teljes egészében megvalósul. Azt mondtam, nagyon örülök annak, hogy ezt ő vállalja, és remélem, ez így is lesz.

 

Románia lemondott a Brassó-Marosvásárhely autópálya (az észak-erdélyi sztráda egy része) megépítéséről, helyette gyorsforgalmi út épül a fejlesztési terv szerint a két fontos erdélyi város között. Mi a jobb Székelyföldnek: ha elkészül ez az autópálya, vagy a most tervbe vett Brassó-Bákó sztráda?

 

Székelyföldről nézve a Brassó-Marosvásárhely sztráda megépítése jobban megfelelt volna. Ám ha megépül a Marosvásárhely-Iaşi gyorsforgalmi út és a Brassó-Bákó autópálya is, akkor rendben van a dolog, hiszen nyertesek vagyunk: két fontos útvonal is áthalad majd Székelyföldön. A Marosvásárhely-Iaşi útszakasz Szovátánál és Parajdnál áthaladva, Gyergyóditró érintésével szelné át Hargita megye északi részét. A Brassó-Bákó sztráda Csíkszeredához is közel, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely mellett haladna Moldova irányába. Ugyanakkor a fejlesztési tervben a Brassó-Marosvásárhely szakasz megépítéséről sem mondtak le. Ez gyorsforgalmi út lenne. Ám Ioan Rus is arról beszélt, hogy akkor fog megépülni, ha igény van rá. És szerintem lesz igény rá. A keletről érkező forgalom ma Románia északi részét tudatosan kikerüli a korszerűtlen utak miatt. Ám ha megépül a Marosvásárhely-Iaşi gyorsforgalmi út és a Brassó-Bákó autópálya, akkor Brassó és Marosvásárhely között is jelentősen megnő majd a forgalom.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!