Nagy-Britannia: az unión kívül tágasabb?

2014. 12. 04. 10:10

Szociális okokra hivatkozva korlátoznák a munkavállalást Nagy-Britanniában, a konzervatív kormány válaszút elé kerülhet: Németország jelezte, nem támogatja tovább a szigetország európai tagságát, ha London szembemegy az unió alapelveivel, például a munkaerő szabad áramlásával. Ki mit veszít, ha Nagy-Britannia távozik az Európai Unióból? Parászka Boróka összeállítása.

 

 

Bekeményített Angela Merkel a brit migrációs politika tervei miatt: a szigetország uniós tagsága is veszélybe kerülhet, ha London ragaszkodik az utóbbi évek-hónapok politikai gyakorlatához A német kancellár a Der Spiegel hetilapban nyilatkozott arról, hogy elképzelhetőnek tartja Nagy-Britannia kiválását, és közel az a pont, ahonnan a briteknek már „nincs visszatérés”. A foglalkoztatási és bevándorlási politika körüli vita nem újkeletű, már tavaly jelezte David Cameron, hogy a 2015-ös választásokon múlik Nagy-Britannia további tagsága. Ha a konzervatív párt nyeri a következő választásokat – nyilatkozta a politikus –, népszavazáson döntenek Nagy-Britannia EU-tagságáról. Enyhítésként hozzátette: a referendum előtt mindenképpen újratárgyalnák a brit uniós tagság feltételeit. Mivel az utóbbi időszakban a brit kormányfő újra felvetette a munkanélküli bevándorlók szankcionálását, valamint azt, hogy visszaküldhetik származási helyükre azokat, akik három hónap angliai tartózkodás után sem tudják eltartani magukat, Németország határozottan kiállt az uniós alapelvek, vagyis a szabad mozgás és munkavállalás szabályai mellett. A Downing Street szóvivője a német figyelmeztetésekkel kapcsolatban jelezte: karácsonyig mindenképpen állást foglal ezekben a kérdésekben David Cameron, aki „mindig Nagy-Britannia érdekeit” fogja képviselni. 

 

Bírál az előd

 

Hogy melyek Nagy-Britannia érdekei, arról a szigetországban sincs konszenzus. John Major volt konzervatív miniszterelnök a kilépési vita kezdetén emlékeztetett arra: „rettenetes” következményei lehetnek egy ilyen drasztikus lépésnek. Nagy-Britannia eltávolodhat a legfontosabb kereskedelmi partnereitől egy olyan időszakban, amikor a gazdasági szövetségek, érdekzónák újrarajzolása, az együttműködési rendszerek újratárgyalása folyik. Ez Nagy-Britannia perifériára sodródásával, elszigetelődésével jár, egyensúlyát veszítheti az egész európai gazdasági-politikai térség.
 

A kilépés, bármilyen könnyen nyilatkoznak ma arról brit politikusok, nincs ingyen. Egy ilyen folyamat fontmilliárdokba kerülne a brit gazdaságnak, amely válsághullámot idézhetne elő.

Az Unión kívülről London már nem tudna hatással lenni a brüsszeli szabályozásra, a külföldi tőkebefektetők helyzete is bizonytalanná válhat: nőhet a bizalmatlanság a brit piacok iránt, elkerülhetetlen lehet az értékvesztés.
Mindezeket figyelembe véve David Cameron növelni szeretné a nemzeti hatáskörbe tartozó döntéseket az uniós jogkörökkel szemben. Major azonban arra figyelmezteti utódját: reálisan fel kell mérni, mi az, ami elérhető az újratárgyalások során, és mi az, amiből semmiképpen sem enged Brüsszel.

 

Figyelő franciák

 

Az uniós következetességnek több oka van. Egyrészt a Londonnak tett engedmények precedenst teremthetnek, más tagállamok is felléphetnek hasonló követelményekkel, elvárhatnak hasonló engedményeket, és az a közösség integrációs folyamatait veszélyeztetné.
Másrészt nem csak London veszíthet gazdasági téren a kilépéssel. Ha az elszakadás bekövetkezik, az Unió legnagyobb gazdasági övezetétől kényszerülne megválni. Az utóbbi években tapasztalható munkaerő-vándorlás a frissen csatlakozott országok gazdasági-társadalmi stabilizációjához is hozzájárult. A brit leszakadás Kelet-Európa lemorzsolódását hozhatja közép-, vagy hosszú távon, nőhet a Közép-Európára, így Németországra nehezedő nyomás. Franciaország szintén nehéz helyzetbe kerülhet, a változó migrációs trendek, kényszerek ezt az övezetet érintik. És mivel Franciaországban szintén erős az Unió-ellenesség, ezért a brit távozás következményei itt is a radikalizálódáshoz vezethetnek.

 

Lelépnének a bankok

 

Amilyen erős a növekvő bevándorló-ellenesség a szigetországban, és a nyomás, hogy korlátozzák a munkavállalást, szigorítsák a szociális támogatáshoz jutás feltételeit, olyan jelentős a lobbi azért, hogy London mérsékelje az álláspontját, és keresse a kompromisszumot.
Bár a londoni kormány gazdasági érvekre hivatkozva kér saját döntési hatáskört a bevándorló-munkavállaló kérdésben, a brit gyáripari szövetség (CBI) szintén gazdasági alapon foglal állást – az Unióból való kilépés ellen.A CBI azt hangsúlyozza: a pénzügyi szolgáltatásokból származik a brit hazai össztermék 8 százaléka, és a szektor legnagyobb exportpiaca Európa.

Az iparszövetség úgy véli, ha Nagy-Britannia távozik az EU-ból, a Cityben működő bankok is távozhatnak Londonból. Ez 1400 milliárd font befektetési eszközvagyon elvesztését is jelentheti.

Az EU mellett foglalt állást a City befektetési banki közössége is. A londoni pénzügyi szolgáltató cégek több mint nyolcvan százaléka a legutóbbi felmérések szerint ragaszkodik az Unióhoz. Olyan üzletemberek szálltak be az Európa-barát lobbiba, mint Sir Richard Branson, a Virgin vállalatbirodalom alapítója, Sir Michael Rake, a British Telecom (BT) elnöke és Sir Nigel Sheinwald, a Shell igazgatótanácsi tagja, Nagy-Britannia volt washingtoni nagykövete. Ők úgy vélik, évi  92 milliárd fontot veszíthet az ország, ha a kilépés mellett dönt.

 

Lakhatási gondok

 

 

Nem csak Nagy-Britannián belül mélyülnek az aggodalmak. Már tavaly figyelmeztette a japán kormány Londont: számukra sem közömbös, hogy uniós tagállammal, vagy unión kívüli országgal tartanak fent kapcsolatot. Ha Nagy-Britannia szakít Brüsszellel, 1300 japán cég jelenléte válhat kérdésessé a brit gazdaságban, számukra ugyanis fontos az uniós kapcsolat is.
 

A munkaerőpiac korlátozása az után vált aktuálissá, hogy az idei év januárjától szabaddá vált a frissen csatlakozott tagországok – így Románia és Bulgária – állampolgárai előtt is a brit munkaerőpiac. A Migration Watch elemzése szerint a szigetországba évente 50 000 munkavállaló érkezik, a következő öt évben 250 000 ember foglalkoztatása, szociális ellátása jelenthet feladatot – hivatalosan.


Nem hivatalosan a becsült szám ennél sokkal nagyobb, hiszen a feketén foglalkoztatottak legnagyobb arányban a bevándorlók közül kerülnek ki. A bevándorlási hullám növelheti a fekete gazdaságot, gyengítheti a szociális hálót, ösztönözheti az adócsalást és adókerülést – érvelnek a kritikusok. A britek attól is tartanak, hogy az Európa déli országaiban, így Olaszországban és Spanyolországban tapasztalható gazdasági recesszió Észak felé „terelheti” a migrációt, ezért a vártnál nagyobb mértékben ugorhat meg a betelepülők aránya. Mivel a Nagy-Britanniába érkezőket ugyanaz a szociális ellátás illeti meg, mint a már ott élőket, ezért kivándorlóként könnyebb és vonzóbb ott élni, mint a kibocsátó országban, még akkor is, ha az előbbiben munkanélküli, ellátásra szorulóként, míg az utóbbiban aktív munkavállalóként él az uniós állampolgár. A legszembetűnőbb és nehezen kezelhetőbb probléma a brit szociálpolitika szerint a lakhatási kérdés: már most súlyos lakásgondokkal küzd a szigetország. A Migration Watch arra figyelmeztet, hogy a laza, nehezen áttekinthető migrációs szabályozás a brit munkavállalók esélyeit rontja, a feketegazdaság, a szociális háló lazulása a már ott élők eddigi biztonságát is veszélyezteti. 

 

Verseny az UKIP-pal

 

A brit Függetlenség Párt, az UKIP „másfél millió román és bolgár” bevándorlóról beszél. Az UKIP szerepéről Norbert Röttgen nyilatkozott, aki a Bundestag londoni küldöttségének elnökeként járt a szigetországban. Arra figyelmeztetett „a politikai diskurzust az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) uralja” – s hozzátette: ez a májusi európai parlamenti választáson legtöbb szavazatot begyűjtő párt, és ezt a pártot akarják a sajátos kommunikációs versenyben legyőzni a brit konzervatívok. Ezért veszi át a témáit, javaslatait, ide értve az uniós kilépést is.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!