Erdélyi Riport » Müzli » 25. oldal

Fogyó patrióták

A románok fele sem vallja magát hazafinak. Ezzel szemben úgy gondolják, a rájuk leginkább az a jellemző, hogy vendégszeretők, talpraesettek, nagyvonalúak, szorgalmasak, ugyanakkor kötekedőek. A Románok hazafiassága című tanulmány szerint a felmérésben részt vevők kétötöde vállalja nyíltan hazafiságát, leginkább a bánságiak, illetve a havasalföldiek. A megkérdezettek csupán 18 százaléka értett egyet azzal: „Bármilyen fekete a kenyér, jobb a saját hazámban.”

A 20-24 év közöttiek tűnnek a legkevésbé hazafinak, legnagyobb arányban az 50-59 év közöttiek. Az alacsonyabb jövedelműek kevésbé sorolják magukat ebbe a kategóriába, mint a tehetősebbek (a 3000 lej fölötti jövedelemmel rendelkezőknek több mint fele mondta magáról, hogy hazafi). Amiről nem adnak képet a számsorok: mit is jelent a közhelyeken túl Romániában ma hazafinak lenni? Talán már arra is patriótaként tekinthetünk, aki itthon maradt(unk), ha ez nem is jelent mindennapi feketekenyér-evést? Azt inkább értem, hogy a kisjövedelműekben pang a hazafiság, a havi háromezer fixszel élők szívét könnyedebben dobogtatja meg a trikolór látványa.
                                                                                                                                                    (árkosi)

TOVÁBB

Lelket az üres poharakba

Szántai Lajos szerint Jézus középső, „titkos” neve Kerecsen volt – ahonnan szerinte a karácsony szavunk ered, Kovács Magyar András pedig biztos abban, hogy a megváltó hajdanán Nagyvárad mellett élt, de Székelyföldön is járt. Tovább is van: Grandpierre Attila úgy tudja, a magyar minden más nemzet anyanemzete, az írás elterjedése is neki köszönhető, Aradi Lajos arról beszél, hogy a világ szívcsakrája a Pilis-hegységben található. Az arvisúrákból tudhatjuk azt is, hogy i.e. 8508-ban Anyahita lehozza a Szíriuszról a 12 gondolatrezgő követ, melyek ma a Szent Koronában vannak, i.sz. 181-ben megalakul a Magyar Törzsszövetség, stb.

Meglepő? Egyik háromszéki hagyományőrző ismerősöm mondta: a románok történelemhamisítási törekvése kutyafüle amellett, amit a magyarok fel tudnak mutatni. A dák-római folytonosság szerény kísérlet arra, hogy némi büszkeséget öntsön az önbizalomhiányos állampolgárokba, s épp csak Erdély tulajdonjogait feszegeti. Némely magyarokban a büszkeség érzése magasabb szintre lépett, paranoiával fűszerezve: az egész világ összeesküdött ellenünk, hogy ne ismerjük meg őseink titkait, ti. hogy mindenkinél nagyszerűbb történelemmel bírunk mi, szülőatyjai (és anyjai persze) az emberi kultúrának.

A fent említett „alternatív történészek”rendszeresen járnak Erdélybe is, a napokban Szántai Lajos tart előadássorozatot több városban Mátyás királyról, Attiláról, Árpádról, a magyar korona felajánlásáról Szűz Máriának. Lelket önt az üres poharakba.

Kustán Magyari Attila



TOVÁBB

Díszkertészet

Visszavonták Kerész Ákos budapesti díszpolgári címét, mert a 79 éves író az Amerikai Népszava honlapján többek között azt írta, hogy „a magyar genetikusan alattvaló”, „boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni”. Tarlós István főpolgármester kijelentette, „egy népcsoportot generálisan elítélni nem szép dolog”.

Elítélni? A nemzetiek betegsége, hogy a kritikát légmentes csomagolásban is messze elkerülik, a jóból viszont minden magyarnak osztanak, bőkezűen. Tarlóst és társait nem az zavarja, hogy Kertész „generálisan” beszélt a magyarokról – pedig ez az egyetlen, amit valóban a számlájára lehet róni – hanem az, hogy kellemetlenségeket beszélt.
A Fidesz alaptörvénye például hemzseg az általánosításoktól, minden magyar büszke a függetlenségért küzdő ősökre (sarkalatos törvényben majd szabályozzák, hogy pontosan kikre), minden magyar vallja, hogy alapvető érték a hűség, a hit és a szeretet, s egy magyar sem ismeri el az 1949. évi kommunista alkotmányt.
A magyar tehát könnyen meghatározható individuum, nem sokat kell kerülgetni, hogy mind az egy oldalát meglássuk. Kertész hasonlóan járt el, pechére azonban polgártársait nem az égbe emelte, hanem kritikával sújtotta, ezzel pedig feketepontot szerzett magának. Pedig már azt hittük, minden díszpolgár kiérdemelte a címét.
Kustán Magyari Attila

TOVÁBB

Székhez ragasztott tanulók

Szigorítás a tanügyben: az órarendet tartalmazó elektronikus belépőkártyák bevezetését szorgalmazzák a romániai iskolákban, hogy csak a nap lejártával engedjék ki a diákokat, a lógásokat megelőzendő. A börtön-filozófia rövid- és hosszú távú következményeire nem igazán gondoltak, vagy ha igen, láthatóan ne pirultak bele.

Pedig jól tennék, ha időnként körülnéznének a nagyvilágban, az iskola kerítésén túl, megvizsgálni: nem haladt-e már el a világ mellettük? Aki lekéste a vonatot, és ezért a vasúti órarendet hibáztatja, az nyilvánvalóan téved. A krétaporos osztály, a diktálástól fáradt, padban feszengő diákok kora le kell járjon előbb-utóbb, hisz a kerítésen túl egyre izgalmasabb az élet. Ahogy egyre nagyobb a szakadék a szürke iskola és a tarka világ között, úgy erősödik fel a rablánc csörgése is, a tanügyért felelős emberek pedig ahelyett, hogy igazodnának az új elvárásokhoz – kémiai képletek helyett dokumentumfilmeket, adatok helyett élményeket, háborúk évszámai mellett a ma történéseit – inkább azon fáradoznak, hogy miként ragaszthatják a székekhez a tanulókat. Ennek rövid távú következménye, hogy a rab leleményes lesz, s igen edzett a kerítésmászásban, hosszú távú kihatása pedig, hogy még erősebb undorral tekint mindenre, ami kultúra vagy tudomány.
Kustán Magyari Attila


TOVÁBB

Brüsszelbe hajléktalannak

Olvasom, ingyen bocsátja hajléktalanok rendelkezésére ki nem adott szobáit egy háromcsillagos brüsszeli szálloda. A Hotel Mozart a belváros szívében, a világhírű főtértől egy percre fekszik. Tulajdonosa 17 éve segíti ilyenformán a belga főváros fedél nélkül tengődőit. Akciójának több mint másfél évtizede alatt már több száz hajléktalant látott vendégül térítésmentesen az egyébként napi 100 euróba kerülő szállodai szobákban. Ahmed Ben Abderrahmant, a szálloda marokkói származású igazgatóját Brüsszelben az év emberévé választották.

Bár nem valószínű, hogy a közeljövőben Brüsszelbe mennék, attól még rögtön arra gondoltam, a Hotel Mozart bizonyára megér egy misét, szívesen jelentkeznék oda hajléktalannak. Még az elvárásokat is teljesíteném: a hajléktalan szállóvendégektől az igazgató azt szokta kérni: „zuhanyozzanak minden nap, és legyenek egy kicsit muzulmánok: ne igyanak alkoholt, ne drogozzanak, és feküdjenek le korán”. Mondjuk a korai lefekvés nem biztos, hogy könnyen menne, de zuhanyozni szeretek és alkohol meg drog nélkül is egész jól elvagyok mostanában. Lelkesedésemet kissé lehűtötték a további információk. Az igazgató a La Libre Belgique című napilapnak azt nyilatkozta: a körzetben sétálva maga választja ki azokat, akiknek szállást, zuhanyt vagy meleg ebédet biztosít.

Ezekkel a brüsszeliekkel már hajléktalanként sem lehet biztosra menni.

(banya)


TOVÁBB

„Szüntelenül erősíteni a látszatot”

A hibás régiós behatárolásra épülő „rendszer” pontosan úgy működött és működik, ahogyan a PHARE, SAPARD és ISPA tapasztalataiból az előre várható volt. A legsúlyosabb hiba talán az volt, hogy senki fel nem fogta: olyan tömérdek forrás áll rendelkezésre, hogy mindenkinek bőségesen jutna belőle, ha a fő cél nem a politikai „másik” torkának elvágása lenne.

Hibás taktikának bizonyult a „rosszul szavazók” forrásbevonási lehetőségeit minimalizáló kormánypolitika, ugyanis a nagy politikai túlvezérlés eredményeként jószerivel senki sem jutott forrásokhoz.
Az Európai Bizottság még 2006 nyarán rendeletben (1083/2006/EK RENDELET az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról, preambulum, 33. bekezdés) mondta ki, hogy: „Az abszorpciós kapacitás figyelembevételével az alapok által érintett tagállamoknak juttatott éves előirányzatok tekintetében felső határt kell megállapítani.”
Magyarán: várható, hogy a 2014–2020 költségvetési időszakra Románia allokációit az Európai Bizottság drasztikusan csökkenteni fogja.                                                                                          
Csutak István

TOVÁBB

Távol-keleti példakép

Észak-Koreában, a helyhatósági választásokon a nyugati világot megszégyenítő részvételi aránnyal szavaztak, egészen pontosan a lakosság 99,97 százaléka járult az urnákhoz. Olyan nemzeti együttműködést lehetett tapasztalni, amelyet a Fidesz is megirigyelne.

Nem is csoda: itt nincs ellenzéki különcködés meg bohóckodás, csak felelősségteljes, tudatos állampolgárok, akik nemcsak, hogy napi ételadagjuk racionális csökkentését kérik, ha az államnak szüksége van a támogatásukra, hanem azt is megértik, ha a villanyhálózat feladja a szolgálatot, mert az imperialisták összeesküdtek a világ amúgy legerősebb országa ellen. Határon túli testvéreiket sem vetik meg, pedig azok az ördög mellére borultak, a szent földet kettészakították. Szenvednek is most a déli testvérek, híznak el a kapitalista cukros víztől és zsíros gyorskajáktól, de sebaj, hamarosan vége a jóléti társadalomnak, a nyugat hanyatlik ugye, s ha eljön az idő, az észak-koreaiak nem lacafacáznak, lenyomják a piros gombot, különösen, ha valaki röhögne a Kedves Vezetőn.
Igaz, csak azok a jelöltek szerepelhettek a listán, akiket az állampárt e célra kiválasztott, de ez természetes egy olyan országban, ahol mindenki megértette, hogy ugyanabba az irányba kell menetelni. Bezzeg a magyarok! Még mindig ellenvéleményeket hallani itt-ott, nem fér a fejükbe, hogy egyetlen helyes út létezik, egyetlen igaz párt és egyetlen mindig őszinte ember. A fülkeforradalmat véghezvitték, ez így igaz, az észak-koreaiakhoz képest viszont ez semmi: négyévente újabb forradalmat kell produkálni, fáradhatatlanul hajtani az ország érdekeiért. Ez tehát a magyarországi álom: megbonthatatlan egység és együttműködés, harc, forradalom, a nagyszájú Európának koki és saller, rendíthetetlen büszkeség, akkor is, ha mindenki belepusztul.                                                                                                                                        E. V.

TOVÁBB

Csatorna és üzenet

„Pénz, paripa, fegyver az RMDSZ kezében van és addig ott is lesz amíg az erdélyi médiákat uralni fogja az egyszerű választókat manipulálandó.” Ezt írja egy kommentelő az Erdély-pont-ma internetes gyűjtőhelyen. Az erdélyi médiák uralása itt nyilván az állami marosvásárhelyi rádióra utal, a kommentált cikkben ugyanis ez szerepel – de vizsgáljuk csak meg az állításait tágabb értelemben.

Bizonyára sokan gondolják azt: semmi sem indokolja, hogy komolyan vegyük ezt a kinyilatkoztatásszerű hozzászólást. Szerzője vélhetően nem híve, nem barátja, de talán még tagja sem az RMDSZ-nek. Egy egyszerű elemzést azonban még a kánikulában is megér.

Mit állít? Azt, hogy az RMDSZ kezében vannak az eszközök, a pénzt is ideértve. Közvetve azt is állítja, hogy az RMDSZ ellenőrzése alatt tartja az erdélyi médiákat – ez egy presztízsnövelő kijelentés, még ha nem is igaz –, valamint azt, hogy „az egyszerű választók”-at manipulálja a Szövetség a hatalmában tartott médiát felhasználva.
Kétséges, hogy helyes volna a szóhasználat. A manipuláció ugyanis olyan fajta megtévesztést jelent, amikor valakit rávesznek arra, hogy olyat tegyen, ami neki magának valójában nem áll érdekében, hanem csak kizárólag a manipuláló érdekeit szolgálja. (Azt pedig, hogy a magyaroknak hasznuk származik abból, ha az RMDSZ-re nyomják a pöcsétet, elég nehéz volna letagadni.)

Ami a hozzászólásban foglalt többi állítást jelenti, azzal egyetérthetünk. Más szavakkal megfogalmazva ezt mondja: amíg az RMDSZ foglalkozik azzal, hogy legyenek csatornái, amin eljutassa az emberekhez az üzenetét, addig az ő kezében marad a pénz, a paripa, és a fegyver. (tollas)


TOVÁBB

Legyen a munkatársunk!

Teljes munkaidős állások betöltésére vár jelentkezőket a nagyváradi Riport Kiadó kft.:

SZERKESZTÕ - főállás (szeptember 1-jei alkalmazással) – elvárások: 5 év szakmai gyakorlat, számítógépes ismeretek, román nyelvtudás (előny egy idegen nyelv ismerete).

Jelentkezés: Szakmai önéletrajzzal, amihez mellékelje eddigi publikációit különböző műfajokban (publicisztika, interjú, riport). Amit kínálunk: vonzó fizetés, karrierépítési lehetőség.

 KÉT RIPORTER - főállás (szeptember 1-jei alkalmazással) – elvárások: legalább 3 éves szakmai gyakorlat, B kategóriás jogosítvány, román nyelvtudás (előny egy idegen nyelv ismerete, illetve kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyföldi lakhely).

Amit kínálunk: vonzó fizetés, karrierépítési lehetőség. Jelentkezés: Szakmai önéletrajzzal, amihez  mellékelje eddigi publikációit különböző műfajokban (interjú, riport).

A jelentkezéseket a riport@riport.ro címre várjuk július 15-ig. További információk: 0735/154-456.


TOVÁBB

Aki a virágot szereti

Büntetik a virágültetést Esztergomban, számos helyi önkéntes ugyanis a vandalizmus eme legújabb formájára vetemedett az elmúlt hetekben. A helyi, Fideszes többségű képviselő-testületnek nem ez a legelső megkérdőjelezhető intézkedése, de ezúttal mindenképpen elnyerték a nagydíjat.

A helyi városatyák által elfogadott költségvetésben zéró forinttal tervezték be a zöldfelületek, játszóterek gondozását és az illegális szemétlerakók felszámolását, így aztán több helyi szervezet és lakos úgy döntött, hogy maga fogja kidíszíteni a városát, ha ezt a feladatot az önkormányzat nem teljesíti. Az ásókat-palántákat megragadókra azonban lecsapott a helyi vezetés, „előre megfontolt, növényültetési munkák előkészületének alapos gyanújával” indítottak eljárást egy vállalkozó ellen, aki galád módon megkapálta az egyik körforgalom zöldövezetét, mások szóbeli figyelmeztetést kaptak.

Tétényi Éva, a város független polgármestere egy televíziós beszélgetésben úgy vélekedett: mivel sokan jelezték, hogy beszállnak az illegális virágültetésbe, „gerillakertészeti turizmust” kellene meghirdetni a városban.

Mielőtt megmosolyognánk a történteket, adjunk magunknak egy percet, hogy felismerjük: ez nem egy Örkény novella, hanem a valóság.

E. V.

TOVÁBB