A maximinimalizmus bajnoka
2014. 11. 03. 08:54
A címbe foglalt (egyszeri használat után eldobandó) kifejezés azokra a vasárnap starthoz állott elnökjelöltekre alkalmazható, akik maximálisan minimalizálják önnön sikertelenségük horderejét. Példának okáért, Szilágyi Zsoltra, aki – egyebek mellett – megállapította: az EMNP számára már az is siker, hogy egyáltalán indulhatott a választásokon, mi több: annyira a részvétel ténye volt a fontos, hogy ha egyetlen szavazatot sem kaptak volna, (valójában kb. 50-60 ezer volt a jussuk) – „akkor is megérte” volna… Hadd játszadozzunk el a gondolatkísérlettel, miként is fordulhatott volna elő a teljes voksmentesség kegyelmi állapota? Csupán akkor válhatott volna makulátlanná Szilágyi Zsolt neve a szavazólapokon, ha tényleg senki de senki, ő maga sem, pártjának főmentora, meg elnöke sem nyomja a pecsétet az Erdélyi Magyar Néppárt szélrózsával ékesített mezejébe! Képzelőerő hiányában viszont képtelen vagyok kideríteni: hová bújhatott el a többi, 150 ezernyi párthíve, elvégre a jelöltséghez legkevesebb 200 ezer aláírásra volt szüksége?
Szaladár
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
