Nem az eszközön múlik

2014. 12. 12. 10:22

A használt médiaeszköznél fontosabb lehet a használt szemlélet. Például a kommunikáció nem azonos a reklámmal, s attól sem jön el önmagától a nyilvánosság Kánaánja, ha a legfelső vezetéstől a legkisebb község helyi tanácsosáig minden érintettnek lesz profilja a Facebookon. Szűcs László vezércikke.

 

Lapunknak adott interjújában arról beszél az RMDSZ politikai alelnöke, hogy a Szövetségnek az eddig folytatott gyakorlat átgondolására van szüksége, már ami a kommunikációt illeti. Ezt olvasva arra gondolok, hogy ha annyi százasom lenne, ahányszor ilyen vagy ehhez hasonló szándékról az elmúlt huszonöt esztendőben a tulipános szervezet valamelyik tisztségviselője megnyilatkozott, akkor sokkal derűlátóbban tekintenék a közelgő új esztendő elébe. Igen, a kommunikáció egy meghitt, régi mumusunk.
A sok éves tapasztalat azt mondatja, hogy a témában megszólaló politikusok, valamint médiaügyekben illetékes tanácsadóik a hatékonyabb kommunikációra kizárólag úgy tekintenek, mint megoldandó technikai problémára. Ide értve a különböző hatalomgyakorlási technikákat is. Mondják, mondták, hogy mennyivel hatékonyabb az írott sajtónál a sugárzott, aztán a tévés-rádiósnál a netes tartalom, a legújabb csodafegyver pedig ugye a közösségi média. Részben igazuk is van, nem mellékes, ki milyen eszközt választ a kommunikációra, még azzal együtt is, hogy a legtöbben erre mint valami szükséges rosszra gondolnak. Csakhogy a használt médiaeszköznél fontosabb lehet a használt szemlélet. Például a kommunikáció nem azonos a reklámmal, nem azonos a kampánytevékenységgel. S attól sem jön el önmagától a nyilvánosság Kánaánja, ha a legfelső vezetéstől a legkisebb község helyi tanácsosáig minden érintettnek lesz profilja a Facebookon.
 

Természetessé kellene váljon a nyitottság, kevesebb közleményt szeretnék olvasni, s több őszinte választ kapni az érdemi kérdésekre.

Ha kulturális miniszterünk e tisztség viselőjeként felkeresi a felújítás alatt lévő váradi várat, erről miért csak utólagos kommünikét böngészhetek? Az sem lenne nagy baj, ha ritkábban fordulna elő az anonim kiszivárogtatás, amiért amúgy is az újságíróra szokás megharagudni, s nem a kiszivárogtatóra. Sőt, attól sem kellene a rommagyar világnak összedőlnie, ha nyilvánosságot kapnak a véleménykülönbségek. Az érvek mellett az ellenérvek. És ami gyakori szervezeti probléma: legyen minden témakörnek gazdája, aki a kellemetlen kérdésekre is hajlandó válaszokat adni.
Kíváncsian várom, hogy jövőre, az ellenzéki szerepbe több-kevesebb időre visszaszokva mindez legalább részben megvalósul-e. Annak tudatában is, hogy a hatalmi helyzet a legjobbaknál is gyorsan erodálja a nyilvánossággal, a médiával szemben ellenzékben összegyűlt empátiát.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!