Egy kabáttól a bizalomig

2014. 11. 25. 13:57

Való igaz, hogy a tisztségek nélküli volt SZKT-elnök fittyet hányt a pártfegyelemre, de nem volt egyedül, nem volt elszigetelt eset az övé, sokan hitték és hitették a szocdem induló sikerét, esélytelennek gondolva Iohannist, aki akkor bizony már a spájzban volt. Szűcs László vezércikke.

 

 

Töredelmesen bevallom, néhány napig a váradi Könyvmaraton szervezése, majd megélése miatt a szokott napi adagjaim töredékét fogyasztottam a politikai-közéleti hírekből, s furcsa mód nem jelentkeztek az ilyenkor szokásos elvonási tünetek. E rövidke szünet egyik érdekes tapasztalata, hogy a máskor oly fontosnak tartott témák meglehetősen gyorsan veszítettek vonzerejükből. Sokkal inkább megérintett annak a diáknak a tekintete, akinek a kabátját lopta el egy senkiházi szombaton délelőtt az Ady-szobor díszkerítéséről. A fiatalember azért tette le a kabátját, tiszteletből, hogy a koszorút így vigye a születésnapos költő szobrához. Nem a kabát értéke miatt volt keserű, mondta, még csak az iratai sem hiányoztak, de keserűen arról beszélt: az fáj, hogy a bizalmamat lopták itt el.
Tartósan persze nem zárhatja ki az ember ország-világ napi aktualitásait, különösen akkor, ha ezek szakmájának fő alapanyagai. Aztán elég három-négy napi hírcsend, hogy tévében, interneten tájékozódva az ember ismét csak úgy kapkodja a fejét. A látványos hazai korrupciós botrányok, felfüggesztések és letartóztatások dzsungelében lassan már az sem lát tisztán, aki a korrupció ellen hadakozik, s tán olykor az sem, aki maga a korrupt. Sajnos az ügyek szerteágazó szálaiból nem lehet új kabátot szőni...
Feltűnőbb mindezeknél, hogy micsoda újabb önsorsrontó baklövésre képes a választási vereség elől a kies Arábiába menekülő kormányfőnk, aki talpraállás helyett inkább Dubaiban dőzsölt. Vajon mire koccintott azzal a méregdrága pezsgővel, aminek számlája néhány jóakarója és az egyik hírtelevízió segítségével ismertté vált? Reméljük, hogy a jövő évi állami költségvetés teljesíthetőségére, benne a csöppet sem szűkkeblű kampányígéretekkel.

Pezsgő helyett az RMDSZ háza táján inkább tiszta vizet igyekszenek a pohárba önteni, erre a tisztázó szándékra utalhat az elhatárolódás a Ponta mellett nyíltan és fölöslegesen kiálló Frunda Györgytől.

Hol van már az exszenátor látványos és sikeres elnökválasztási kampánya, turnéval, kabalaoroszlánnal, milyen kár, hogy magyar sóhajtásokkal? Való igaz, hogy a tisztségek nélküli volt SZKT-elnök fittyet hányt a pártfegyelemre, de nem volt egyedül, nem volt elszigetelt eset az övé, sokan hitték és hitették a szocdem induló sikerét, esélytelennek gondolva Iohannist, aki akkor bizony már a spájzban volt. Ezért úgy lenne igazságos, hogy a feddés, az ejnyebejnye a többiekre is vonatkozzon. Különben sokan érezhetnénk joggal úgy, hogy ellopták a bizalmunkat.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!