Civil a holnap?

2015. 02. 23. 10:02

Pocsék idők járnak Romániában a politikusokra, a korrupcióellenes küzdelem dominóhatása, hogy sikerül minden választott vezetőt hitelteleníteni (mind lop, ugyebár, azé’ van ott), már csak a magányos szász csillag világít az égen, ideig-óráig. Reményteli viszont, hogy egyre számosabb civil szerveződés képes kis ügyeket és fontos ügyeket hitelesen képviselni. Nyerni még alig.

Ezt látjuk Magyarországon is, egy más helyzetben, ahol nem feltétlenül szerényebb mértékű a korrupció, de nekik nincs DNA-juk, s a magánútra terelt milliárdok részei a rendszer működésének. Ott a civil mozgalmak a megroggyant demokratikus ellenzék funkcióit próbálják – részsikerekkel – átvenni. Ugyan még nem képesek színes, de fragmentált világukkal az általuk remélt mértékben megszólítani a társadalmat (hol vannak már a tavaly őszi, a netadó ellen vonuló tízezerek?), de vegzálásuk arra enged következtetni, hogy működésük sikeresen nyugtalanítja a kormányt.

Ami a civilek előnye, hogy egy cél érdekében is hatékonyan léphetnek fel (ideát mondjuk Verespatak, odaát Paks), ahogy a kolozsvári Muszáj-Musai csoport is hatásosabban töri a borsot a polgármester orra alá nyelvhasználat ügyében, mint tenné azt a politikai érdekvédelem. Öltönyben-nyakkendőben nem is hiteles villámcsődülni. Ráadásul egy civil szervezetnek nincs vesztenivalója: nem kényszerül kompromisszumokra, nem fáj a fejük koalíciós partnerek miatt.

Új fejlemény, ezt is Kolozsvár ifjainak köszönhetjük, hogy magyar és román fiatalok képesek együtt is utcára menni a multikulturalizmus érdekében. (Képzeljünk el hasonlót Vásárhelyen. Ugye, nem megy?) Mindez távolról sem jelenti, hogy a következő nemzedék letud itt Erdélyben minden nyelvi, nemzeti ellentétet, s kézen fogva kanyarog kicsi vonaton hegyek s völgyek között. A realitás még nem ez. Kisvárosi, vegyes lakosságú viszonyok közt még kevésbé. Egy olvasónk mesélte: vegyes házasságban élt, elhunyt református bácsi temetése előtt szólt a család: nem látnak szívesen a papa sírján magyar feliratos koszorúkat. Hiába, az ortodox egyház befolyása apad, de még mindig erős, szerencse, hogy már nem kötelező a hittanóra, ahol a kirekesztés, az intolerancia a tananyag része. Ez ellen is civilek léptek fel.

Mindenütt még nem erős a civil jelenlét, s az is igaz, hogy a romániai magyar szerveződéseknek erős a politikai függőségük, ami az anyagi kiszolgáltatottság következménye. És ma mindkét részről kevés a követője a kincses városban látott román-magyar civil közeledésnek.

A tehetetlenségre példa Nagyvárad főtere, melyet a helyi építészek ellenkezésével mit sem törődve, a társadalmi vitát mellőzve alakítanak át úgy, hogy a városvezetésnek nem kell tartania erős civil ellenállástól. Egy-két mérges bejegyzés a Facebookon, s annyi. Az idősebbek beletörődnek, a politikát lekötik a helyi alkuk, a fiatalokat pedig nem foglalkoztatja az elhibázott térszerkezet problematikája. Talán jön egy újabb generáció, amely a Szamos-parti összefogás mintájára egyszer felbukkan Várad szép, új, giccses főterén s demonstrálva, flash mobozva mutatja ki igényét a tisztább viszonyokért, élhető környezetért, netán a természetes többnyelvűségért.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!