A kibic felelőssége

2014. 11. 10. 20:11

„Tartok attól, hogy az alulról építkező tisztújítás a formális tisztséggel nem rendelkező, párt feletti védnököt nem érinti majd, a kibic kockázatmentesen fújhatja tovább a magáét.” Szűcs László vezércikke.

 

Miközben november másodika után majd mindegyik jelölt a maga győzelmét magyarázta, függetlenül az elért százalékok súlyától, igazán férfias és váratlan gesztusnak tartottam, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt vezetője és alelnöke, utóbbi maga az államfőjelölt vállalta a felelősséget a várakozásuktól elmaradó eredmény miatt. Ami igazából se rosszabb, se jobb nem volt a korábbiaknál. Nagyjából erre lehetett számítani, az előzetes román felmérések is ezt a fél százalékot vetítették elő. Toró és Szilágyi lemondása ezzel együtt érthető volt, megsüvegelendő.

Aztán egy hét se múlt el, s az eredmény a verőfényes novemberben valahogy szebben kezdett csillogni, maga a pártelnök fogalmazott úgy, hogy a párt céljainak java részét sikerült teljesíteni, igaz, a várt áttörő siker elmaradt. Hat nappal korábban még a rossz eredmény, de nem kudarc volt az érvényes formula. Menet közben a távozás pedig nem mint tény, hanem mint lehetőség, felajánlás formájában bukkant fel újra, s azt végül az elnökség nem fogadta el, illetve úgy is értelmezhetjük, a testület igyekszik osztozni a részsiker felelősségén. Elnökváltás helyett következik a teljes tisztújítás, méghozzá alulról kezdődő, magyarán, ha lesz is személycsere, az a legalsó szinteken kezdődik, mintha a politikai felelősséget is ott kellene keresgélni a helyi szervezetek háza táján.

Egy hete viszont hiába keresgélünk a hírek között, hiába várunk arra, hogy értékelje az eredményeket, kommentálja a két pártvezető lemondási szándékát az EMNP védnöke. Tőkés László hallgat, gyáván, háttérbe húzódva, mintha neki ehhez az egész történethez semmi köze nem lett volna. Pedig a választás utáni héten Brüsszelben közös programja is volt pártja államfő-jelöltjével. Vajon miért tesz úgy a Fidesz európai parlamenti képviselője, mintha nem ő lett volna elsősorban a címzettje a Fidesz intelmének, s a voksolás után megerősített rosszallásának, hogy ne állítsanak saját jelöltet? Miért tesz úgy, mintha nem az övé lenne az első számú felelősség a sikertelenségért, ami egy hét leforgása alatt részsikerré avanzsált? Tartok attól, hogy az alulról építkező tisztújítás a formális tisztséggel nem rendelkező, párt feletti védnököt nem érinti majd, a kibic kockázatmentesen fújhatja tovább a magáét.

Mert ne aggódjunk, néhány nap elegendő lesz ahhoz, hogy épp olyan magabiztosan ossza az észt, s rúgjon bele a neki nem tetszőkbe, nevezze nemzetellenesnek azt, akivel nem rokonszenvez, mintha hét az egy arányban tartósan mögötte állna az erdélyi magyar közvélemény döntő többsége. S ha majd Ponta nyer, az kizárólag a bűnös RMDSZ ármányának tudható be, ha pedig Iohannis fut be győztesnek, az a saját, egyszemélyes főtiszteletű érdeme lesz. Pontosan úgy működik, mint egy igazi demagóg. Pártja pedig, amíg nem tud kilépni az egyszemélyes irányítás, a szeszélyes kézi vezérlés árnyékából, érdemi szereplő helyett megmarad párbeszédképtelen lábjegyzetnek a jelenkor históriájában.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!