Négy íróvendég a Helikonnál
 

Négy íróvendég a Helikonnál

2016. 11. 19. 14:52

A Futóalbum Mahlerrel, asztalizene Szarajevóban című rendezvényen találkozhattunk Kolozsváron Kollár Árpád költővel, a Fiatal Írók Szövetsége elnökével, Orcsik Roland költővel, Sopotnik Zoltán költővel, szerkesztővel, valamint Térey János József Attila- és Babérkoszorú-díjas íróval, költővel. A Balázs Imre József által koordinált beszélgetésen műfaji hierarchiáról, migrációról, átdolgozásokról hallhattak az érdeklődők. Az eseményen Sarány Orsolya járt.

 

Háttal a kérdező Balázs Imre József az íróvendégek körében a Bulgakovban   Fotó: helikon.ro

 

A Helikon folyóirat által szervezett esemény címében megfogalmaztak két olyan elemet, amely a Bulgakovban folytatott beszélgetés során is felmerült. A Futóalbum Sopotnik Zoltán új kötetének címe, futás közben felvillant gondolataiból áll össze, míg Szarajevó a két „jugó” meghívottra Kollár Árpádra és Orcsik Rolandra utal.

Balázs Imre József „Wikipédia szócikkben” összegezte mivel foglalkoztak a meghívottak az elmúlt időszakban: Térey csak az idén két könyvet írt, az író helyesbített, csak másfelet, Sopotnik Zoltán neve a Telep-csoport kapcsán jön szóba, Kollár Árpád gyerekkönyvekkel kísérletezett mostanában, míg Orcsik megírta élete első regényét.

Már a helyszínen gyártott Wikipédia szócikkekből kiderül, hogy az összes meghívott több műfajban is otthonos. Erre tért ki Balázs Imre József is első körkérdésében, amiben megkérte a meghívottakat, állítsák hierarchikus sorrendbe a műfajokat. Térey számára nem létezik hierarchia, mindig az a legfontosabb műfaj, amellyel épp foglalkozik, így, hogy most regényen dolgozik, a próza foglalkoztatja a leginkább. Sopotnik nevetve közli: ő az összes műfajt egyformán utálja, de számára is az a legkedvesebb, amelyben épp alkot. Kollár Árpád Danilo Kišt idézi, aki szerint a prózaírók mind kasztrált költők, így kijelenti, ő költőnek tartja magát, más minden csak kísérlet. Orcsik regénye előtt azt hitte, számára nincs hierarchia, ő mindig is a lírát kedvelte. Ám amikor neki akart fogni prózai nyelvezetének kialakításához és novellaírásra adta a fejét, rájött, hogy a témája legalább egy kisregényt igényel, amiből végül regény lett. Ennek írása alatt semmi mással nem tudott foglalkozni, számára meglepő és új tapasztalat volt ez.

Ezt követően személyesebb kérdésekre kellett válaszolniuk a meghívottaknak. Téreyt arról faggatta Balázs Imre József, hogy miért írja át korábbi verseit. A kérdés új kötete, az Őszi hadjárat kapcsán is aktuális, amely 30 év verseiből áll, és több átiratot is tartalmaz. A szerző elmondta, olyan számára ez az átírás, mint egy zenésznek, aki meghallja régi dalait, és rájön, nem tetszik, amit hall, kell egy új verzió, más technikával, producerrel.

Sopotnik Zoltán nevét sokszor a Telep-írócsoport kapcsán említik, amely attól lett híres, hogy a web 2.0 adta lehetőségeket először használta ki. Sopotnik helyesbít, nem emiatt robbantak be, hanem a közös esztétikai értékekben, az avantgárdban és a sajátos testfókuszban keresendő a csoport erőssége. Mesél, majd fel is olvas, új, Futóalbum című kötetéről, amely egy év futás alatt összegyűjtött gondolatokat dolgozza fel. Központi eleme egy tó, amely körül a költő futott, illetve a tóban lakó bukott angyal, aki ellopja a tavat körülölelő lakótelep embereinek emlékeit. A mondatszerkezetek, verssorok szaggatottsága leképezi a futás ritmusát is.

Kollár Árpád azt taglalta ezt követően, milyen hatással volt rá és alkotói tevékenységére apja korai halála, és a Magyarországra való migrálás, amely valójában csekély 35 kilométerre való költözést jelentett. Jugoszláviában kisebbségben élt, és apja hatására harcolt is ez ellen az állapot ellen, Magyarország számára egy mitológiai állapot volt. A Jugoszláviából való kikerülés teljes nyelv- és kultúraváltás volt számára, ez a 35 kilométer elszakította gyerekkorától is, ám az új állapot feszültségekkel járt. Ezt a témát, feszültséget lírájában már elengedte, úgymond már nem terheli ez a líráját, de más műfajban szereti ezt a témát feszegetni, sőt mostanában csak erről ír.

Orcsik Roland első, Fantomkommandó című regényét mutatta be. A mű a kilencvenes évek délszláv háborúi alatt egy kisvárosban játszódik, így felvetődik a kérdés, hogy a szintén Jugoszláviában született Orcsik első regénye önéletrajzi regény-e vagy sem. A szerző elmondta, hogy felhasználta benne azt, amit megélt, sőt azt is, amiről hitte, hogy megélte, de máshonnan összeszedett történetekből áll regénye, amelynek egy részletét fel is olvasta.

Az estet még egy kör felolvasás és egy rövid kérdéssor zárta. Térey szeretné, ha egyszer a költészetnek, lírai felszólalásoknak hatásuk lenne a parlamentekre, mint Vörösmarty vagy Petőfi idejében, igaz, leszögezi „még én is meglepődnék rajta, de remélem, ez nem lohasztja az alkotói kedvet.” Sopotnik megjelenés előtt álló Moszkvicsa egyfajta emlékkötet, olyan különböző költőknek, íróknak, akiket Sopotnik ismert, vagy olvasott és hatást gyakoroltak rá. Kollár Árpád arról mesélt, mennyire szórakoztatják a gyerekkönyveire érkező felnőtt, szülői kritikák. A felnőttek „ki vannak akadva”, hogy gyermekkötetei a felnőttekhez is szólnak, de ameddig a gyermek élvezi, addig az a gyereknek is jó. Az estet Orcsik utolsó felolvasása zárta az Fantomkommandóból.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!