Nagyvárad, a tánc fővárosa

2015. 05. 15. 17:04

Az Infinite Dance Fesztivál (május 19-24) szervezői nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy Nagyváradot, egyelőre ha csak néhány napra is, a tánc fővárosává tegyék. DIMÉNY LEVENTÉVEL, a Nagyvárad Táncegyüttes vezetőjével, Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett.

 

Dimény Levente és Czvikker Katalin az Infinite Dance
Fesztivál programismertető sajtótájékoztatóján

Idén első alkalommal rendezi meg a Nagyvárad Táncegyüttes és a Szigligeti Színház az Infinite Dance Fesztivált. Milyen út vezetett idáig?

 

Az tény, hogy az Infinite Dance Fesztivált első alkalommal rendezzük meg, de az elmúlt években voltak a városban olyan rendezvények, amik ebbe az irányba mutattak. 2012-ben például mi voltunk a házigazdái az Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozója névre keresztelt vándorfesztiválnak, illetve vannak a városban időről időre olyan rendezvények, melyek középpontjában a tánc áll. Most tartottak nemrégiben hip-hop országos bajnokságot Nagyváradon, vannak kisebb balettes fesztiválok, a Csillagocska Néptáncegyüttesnek rendszeresek a rendezvényei. Románok közül a Crişana Néptáncegyüttes saját nemzetközi folklór fesztivált szervez, létezik ennek amatőr változata is. Tehát a városban minden műfajban vannak megnyilvánulások, csak erről nincs átfogó kép, mert aki lekötelezettje mondjuk a néptáncnak, még perifériásan sem látja, teszem azt, a hip-hopot. Ebből támadt az az igényünk, hogy létrehozzunk egy platformot, ahol ez a sokszínűség megjelenhet. Tehát lásson a közönség olyan alkotókat minden műfajból, akik a táncot művészi rangra emelik, az ő előadásaikhoz pedig olyan programokat rendeljünk, ahol ezek a műfajok találkozhatnak és valamifajta interferencia jöhet létre közöttük. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a StreetDance programban egy néptáncegyüttes után, nem egy másik néptáncegyüttes, hanem egy hip-hopos csapat lép fel, így óhatatlanul találkoznak egymással, rácsodálkoznak egymás művészetére, amit egyébként, találkozási pontok híján, sosem tennének. Ha mindehhez hozzákapcsolódnak a táncművészképzéssel foglalkozó intézmények is, akkor a növendékek fontos motivációkra, inspirációkra lelhetnek ebben a kavalkádban. A teljesség kedvéért igyekeztünk mindebbe bevonni társművészeteket (zenét, irodalmat), hogy a táncot befogadhassák más ágak képviselői, és fordítva: a tánc is legyen nyitott a világra. Persze a fenti célkitűzések megvalósítása, kibontása, hosszú folyamat, nem jut mindenre kellő energia első alkalommal, de reméljük, hogy évek alatt el fogunk jutni odáig, hogy mindez megvalósuljon.

 

Mennyire nyitott a váradi közönség a táncra? Mennyire van rá igénye? Van-e kialakult közízlés a tánccal kapcsolatban?

 

Azt hiszem, ez az a kérdéskör, ami engem személyesen motivált, hogy elkezdjem szervezni ezt a fesztivált. Amióta Nagyváradon élek, foglalkozom tánccal, az együttes vezetőjeként pedig kifejezetten feladatom figyelni, hogy a nagyközönség hogyan reagál.
Amikor elkezdtük a munkát észrevettem, hogy a törzsközönségünkön kívül az előadásainkról nem jut el semmilyen információ szélesebb rétegekhez. Ezután megvizsgálva a táncművészeti kínálatot évekre visszamenőleg, elkeserítő adatokra bukkantam. Nyolc év alatt egyetlen klasszikus balett előadás járt a városban, egy konstancai Diótörő, amit diákok táncoltak. Úgy gondolom, hogy egy ekkora városnak ez nem szabad elég legyen. Kortárs tánc előadásokról, ne adj Isten nagyszínpadi kortárs táncelőadásokról, nem is beszélek. A néptáncot mi magyar oldalról valamelyest képviseltük, de nem ismeri a közönség más nemzetek ilyen irányú megnyilvánulásait. Tehát mint az előző kérdésre adott válaszomban igyekeztem összefoglalni: alkotói oldalról vannak kezdeményezések, van mozgás, de a más területeken is erősen műfaj centrikus kulturális fogyasztásnak Nagyváradon egyelőre nincs igazi hagyománya a táncművészet felé. Persze ez nem csoda, hisz nálunk sosem volt hivatásos balett társulat, hivatásos kortárs tánccsoport, hivatásos néptáncegyüttes is csak 2002 óta létezik. Nem volt túl gazdag kínálat a városban, de mi ezen most szeretnénk változtatni.

Azt hangsúlyoznám, hogy ez a fesztivál az egész városnak szól, hiszen a tánc, adottságainál fogva, nem ismeri a nemzetiségi korlátokat, az általa kínált kulturális élmény igazi közösségformáló erő az egész város számára.

 

Beszéltünk balettról, kortárs táncról. Lehet, rosszul látom, de ezek befogadásához kell némi előképzettség a közönség oldaláról, hogy igazi élvezetet nyújtsanak. Ez a fajta tapasztalat talán sokaknak hiányzik mifelénk. Rosszul látom?

 

Csak részben értek egyet veled. Az, amiről te beszélsz, egy a jelenleginél előrehaladottabb helyzetben jelenhet gátat. Azt hiszem, hogy a fesztivál idei kínálatának élvezetéhez elég, ha a néző az általános szépérzékére hagyatkozva megnyitja magát egy-egy előadásnak, és ez már egy remek első lépés ahhoz, hogy későbbiekben a táncművészet elkötelezett élvezőjévé váljon.

 

Hogyan illeszkedik az Infinite Dance Fesztivál a Nagyvárad Táncegyüttes művészi törekvéseihez?

 

Természetesen mind a színháznak, mind a táncegyüttesnek vannak nem titkolt kultúrpolitikai céljai ezzel a fesztivállal. A táncegyüttes elindult nagy lendülettel egy úton, hogy karakteresen megfogalmazhassa önmagát, de ez nem működik a szakma segítsége nélkül. Már felépítettünk egy kapcsolatrendszert – azok a barátaink, akik idén eljönnek, ennek részét képezik – és ezt szeretnénk tovább bővíteni. Viszont ezeknek a kapcsolatoknak kölcsönössé kell válniuk, az nem működik hosszú távon, hogy mindig csak mi kérünk, mi akarunk menni. Meg kell teremteni azt a helyzetet, amiben mi vagyunk a házigazdák, mások szeretnének hozzánk eljutni. Magyarán az Infinite Dance Fesztivál az évek alatt olyan felületté kell váljon, amin neves, elismert művészetcsinálóknak fontos legyen megjelenni.

 

 

Elmondtad, miként szolgálja a fesztivál a táncegyüttes törekvéseit, viszont nem fogalmaztuk meg őket konkrétan. Hol van a jelen pillanatban belátható útszakasz vége, és hol tartotok ehhez képest?

 

Jó három éve elkezdtük bővíteni a palettát, nagyon sok technikát kipróbáltunk, az így született produktumoknak többé-kevésbé sikere volt. Ez volt az első lendület, amire ugye mindig könnyebben felfigyelnek. Az elánt viszont meg is kell tartani, és ez már nehezebb feladat. Most ott tartunk, hogy az eddig felhalmozott eszközkészletet el kell kezdeni szűkíteni, hogy kialakulhasson egy markáns arculat.

 

A két legutóbbi bemutatótok az Elektra és a Betyárvilág voltak. Azt hiszem, ezek nagyjából az elmúlt években felrajzolt ív két végpontja is lehetnének. Melyikhez lesz közelebb az arculat a végén, megérzésed szerint?

 

Akkor vizsgáljuk az általad említett két előadást! Itt van a Betyárvilág, ami egy autentikus néptánc alapokon nyugvó történet, illetve az Elektra, ami egy görög dráma kizárólag kortárs eszközökkel történő feldolgozása, mondhatni mozgásszínház. Mindegyikből szeretnénk megtartani, amihez értünk: a biztosan tudott néptáncos alapokat kell vegyíteni az Elektrában felmutatott színpadi jelenléttel, inkább színházi eszközkészlettel. A következő előadásaink erre tesznek majd kísérletet.

 

Térjünk vissza egy korábbi mondatodra, mármint hogy a tánc átugorja a nemzetiségi korlátokat. Amint látom a fesztivál névválasztásában, egész arculatában ezt a gondolatot hangsúlyozni kívánja, jól látom?

 

Igen, az Infinite Dance az egész városnak, sőt az egész régiónak szól. Romániában nem igazán van ilyen jellegű fesztivál, Magyarországon is csak egy vagy kettő.

Tudomásom szerint a Nagyvárad köré rajzolt 250 kilométeres sugarú körön belül nincs ahhoz hasonló nagyrendezvény, amilyenné az Infinite Dance Fesztivált fejleszteni szeretnénk. Tehát az a cél, hogy ennek a kezdeményezésnek, belátható időn belül, Marosvásárhelytől Szolnokig, Temesvártól Beregszászig érvényes kihatása legyen, természetesen komoly nemzetközi kapcsolatokkal.

 

Ezek rendkívül ambiciózus célok, amihez nulláról indítva közelítetek. Mennyire találtatok támogatókat?

 

Mindig az első lépés a legnehezebb, és ez így természetes. Mint már említettem, az elmúlt három évben a színházzal közösen felépített kapcsolati tőke jó alapot jelentett. Tagja lettünk a Magyar Táncművészek Szövetségének, eljutottunk fesztiválokra, ezeknek a haszna kimutatható az Infinite Dance programjából is. Akik eljönnek, hatalmas engedményeket tettek, hogy meglegyen az első rendezvény, és még ehhez is rengeteg támogatás kellett, a honlapunkon felsorolt szponzoroknak hatalmas köszönet jár ezért. Mindazok felé, akik már most támogattak, illetve azok felé, akik még nem, de figyelnek ránk, szeretnénk az első eseményt referenciaként felmutatni. Jelenleg a minimumból kell gazdálkodnunk, de erre is számítottunk, viszont szeretnénk elnyerni a bizalmat, és reméljük, hogy a jövőben minél több szponzor megtalálja majd a helyét az Infinite Dance Fesztivál életében.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!