Itt már egy vadidegen is eligazodhat

2015. 07. 19. 15:52

Szokatlan látvány fogad a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban, a kiállítótérben kézirathalmok, fotók mellett laptopok, kéziratgyűjtő dobozok, s három hölgy dolgozik elmélyülten, miközben a házigazda, Imre Zoltán éppen egy látogató csoport tagjainak mutatja az egyik tárlót. Szűcs László írása.

 

Hegyi Katalin Ady-kutató és Imre Zoltán múzeumvezető. A háttérben Parragi Márta és Sidó Anna dolgozik

 

A három hölgy Budapestről érkezett, júliusban egy héten át a váradi múzeumban végzett értékmentő munkát. – Az együttműködés még a tavaly kezdődött a Petőfi Irodalmi Múzeum és a hatvan éve alapított nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum, pontosabban a Körösvidéki Múzeum között, formálisan az utóbbival, mivel nem vagyunk önálló intézmény – mondja Imre Zoltán.

Három muzeológus segít feldolgozni az emlékhely anyagát az egykori Müllerei cukrászda kioszkjában: Parragi Márta kézirattáros, Sidó Anna művészettörténész és Hegyi Katalin Ady-kutató. Jövőre egy könyvtárossal kiegészülve térnek majd vissza, hogy a gyűjtemény könyvanyagát is feldolgozzák. Mint Hegyi Katalin elárulja, ez nem csak azért érdekes, mert kuriózumokat lehet itt találni, hanem azért is, mert egyedi, például a Rozsnyai-gyűjteményből származó kötéstáblák vannak a gyűjteményben.

– Tavaly mindent számba vettünk, szétosztottunk, tematikusan szétválogattunk, savmentes dossziékba és dobozokba tettük. De úgy maradt itt az anyag, hogy megvolt ugyan az ábécé rendje, ám nem volt szakszerűen leírva még, ami nehézzé tette az eligazodást. Most viszont adatbázisba írtuk be az összes kéziratot, nagyon boldog vagyok, mert eljutottunk erre a pontra – mondja Hegyi Katalin, akivel váradi kiszállásuk zárónapján beszélgettünk. – Ez azt jelenti, hogy a palliumokon szerepel az ábécé rend, illetve a leltári szám, tehát ha valaki az adatbázisban kutat, akkor névre, dátummal, helyre, témára, társaságnevekre, akár cégjelzéses levélpapírokra is rákereshet. Sőt, még vízjeles papírra is bukkanhat, hiszen több olyan vízjeles papírt találtunk itt Váradon, hogy teljesen el voltam tőle ragadtatva. A gyűjtemény immár úgy vált kutathatóvá, ahogy az elvárható egy múzeumtól. Olyan helyzetben van az anyag, hogy akár egy vadidegen ember is el tud igazodni. Fontos, hogy most olyan tudást fejtünk fel, ami mindenki számára elérhető lesz. A címleírás sok kutatói aprómunkából áll, nagyon érdekes, hogy eddig még nem találkoztam olyan bélyegzővel, hogy a postabélyegzőt felülpecsételték azzal, hogy Köztársaság 1919.

 

Előkerült Léda kislánykori képe

Természetesen arra is kíváncsi vagyok, találtak-e olyan dokumentumot, amiről eddig nem volt tudomásuk. – Most nagyon izgatott vagyok, - újságolja Hegyi Katalin – mert előkerült Lédának egy négyéves kori fényképe. Valószínűleg a húgával, Margittal együtt látható a képen. Ennek még utána kell járni, ugyanis Lédáról készített gyermekkori fotókat nem nagyon láttunk. Itt kell elmondanom azt is, hogy most jutottunk el a fotóanyag digitalizálásához is. Ezek annyira értékes fényképek, hogy gyakran nem lehet már eredetiben kitenni, annyira halványulnak. Ezeket védeni, óvni kell, de szerencsére ma már jó minőségű másolatokat lehet készíteni.

Arra is választ kapok, hogy mi alapján feltételezik, hogy az előkerült fotón a gyermek Brüll Adél látható. – Egyrészt ismert Fehér Dezsőnének egy vaskos memoár kézirata, amit ő, mielőtt bekerült volna a gettóba, egy Koczó Jenő nevű ügyvédnél letétbe helyezett. Ez az ügyvéd leírja, hogy mi található az anyagban, s a felsorolásban van egy lista, hogy milyen fotókat tettek el, s miket vitt el Dénes Zsófia az Új hang nevű kiadó számára. A másik, ami Lédára utal, hogy összehasonlítottuk a beszkennelt portrékat, s részletesen összevetettük a szemét, a száját, az orrcimpáját. Például a felnőttkori képein is megfigyelhető, hogy a jobb oldali szemöldöke mindig feljebb van. Ugyancsak a feltételezésünket erősíti a mellette álló kancsal kislány. Margitról tudni lehet, hogy nem volt teljesen egészséges szellemileg, s ez a fotón érzékelhető. Illetve stimmel a két kislány közötti korkülönbség. is. Budapestre visszatérve utánaolvasok majd elsősorban a Fehér Dezsőné leírásainak, amiket Dénes Zsófia örökített meg visszaemlékezésében (Akkor a hársak épp szerettek). Kíváncsi vagyok például arra, hogy a fotót készítő fényképész meg van-e említve Fehérné szövegében.

 

Hegyi Katalin: jövőre digitalizáljuk a képzőművészeti anyagot

 

Immár bármi kikereshető

– Nagyon örültem annak, amikor a tavaly letisztázva mappákba kerültek a gyűjtemény darabjai, viszont egy év alatt én össze is kavartam rendesen – veszi át a szót Imre Zoltán. – Ugyanis kizárólag tematikusan kezdtem el a dobozokat rendezni, például az alapján, hogy mi vonatkozik a holnaposokra, esetleg Lédára. A mostani feldolgozás alapján viszont már pontosan tudom majd, hogy mit, hol keressek, ami megkönnyíti az időszaki, tematikus kiállítások rendezését.

Hegyi Katalin rávilágít e rendszerező munka eredményének fontosságára: – Amikor egy ilyen hagyatékon dolgozunk, azt gondoljuk, a mi logikánk a jó logika, ami lehet, hogy igaz, de nem mindenki számára követhető. A most elvégzett rendszerezés viszont olyan objektív, hogy a kulcsfogalmak alapján bármi kikereshető. Számomra ennek e gyűjteménynek az a legnagyobb erénye, hogy képes tudatosítani bennünk, ugyan jól ismerjük a város egykori irodalmi életét, viszont ez az irodalmi élet nem működhetett volna a nagyváradi polgárság nélkül. S a nagyváradi polgárság dokumentumai itt megtalálhatók. Azoknak a jelentős személyeknek, családoknak a dokumentációja, levelezése, fényképei. Nagy öröm számomra, hogy most már egy csomó családot ismerhetek. Papírkereskedők, nyomdászok, fényképészek. Az ő megismerésük teljesebbé teszi a korról alkotott képünket. Az itt látható anyagban az irodalom a jéghegy csúcsa, s az alatta található tömb a polgárság, akik megteremtették az életteret a lapoknak, újságoknak, színháznak, kultúrának, a kultúra képviselőinek.

 

Következik a könyvanyag

Természetesen szóba kerül a most félbehagyott munka folytatása ia: – Nagyon szeretnénk jövőre újra jönni, akkor egy könyvtárossal kibővülve már négyen dolgoznánk, – fogalmaz a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. – Tovább akarjuk folytatni a képzőművészeti gyűjtemény digitalizálását is. Szeretnénk a lapkivágatokat és az aprónyomtatványokat teljesen rendbe tenni és digitálisan feldolgozni. Most több mint kétszáz címleírást készítettünk, ebben van olyan, hogy hatvanöt levelet tettünk időrendben a dossziéba. Egy pallium, egy címleírás az nem feltétlenül egy levél. Az itt használatos leltári számokat is mindig felírjuk, sőt, az anyagot a régi leltári számok alapján is lehet keresni, amit zárójelben feltüntettünk. Jövőre szeretnénk a zilahi gyűjteményt is beírni. Tény, hogy hatalmas revízión esett át a gyűjtemény.

 

A szerző felvételei



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!