Helyezd be a macskát

2014. 10. 26. 18:41

Nem tudom, ki hogy van vele, én egy picit le vagyok maradva a cseh könnyűzenei szcéna történéseit illetőleg. Nemrég a nagyváradi Moszkva Kávézóban rá kellett döbbenjek, nagyon helytelenül. Az első név, amit érdemes – még ha nem is egyszerű – megjegyezni, legyen a Vložte kočku. Egyrészt nagyon jól zenélnek, másrészt pedig meglehetősen vicces fiúk, legalábbis JIŘÍ KONVALINKA (elektromos hegedű) és CYRIL KAPLAN (dob), akiket sikerült diktafon végre kapnom koncert után, mindenképpen annak tűntek. Tasnádi-Sáhy Péter interjúja.

 

Tisztázzuk előbb, mit jelent a banda neve, Vložte kočku?

Jiří: Egy könyvből, illetve egy ebből készült filmből vett idézet, olyasmit jelent, hogy helyezd be a macskát. A megfejtést viszont meghagynám neked.

Cyril: Na jó, az eredeti angol szöveg úgy hangzik, hogy „Feed me a stray cat!” (Tömj belém egy kóbor macskát), így sem ugrik be?

 

Most éppen nem, de ígérem, utánajárok. (Az idézet az Amerikai pszichóból származik, egy bankautomata próbálja macskatömködésre sarkallni a főszereplő Pat Bateman-t – a szerk.) Ha már a névvel ilyen titokzatosak vagytok, a banda történetéről azért csak meséltek egy picit, ugye?

Cyril: Persze. (nevet) Szóval az első formációt a bátyámmal, Kryštoffal, a pultnál éneklő sráccal alapítottuk 2008-ban, azt még másként hívták. Jiřínek pedig a billentyűsünkkel, Tomáš Kubínnal zenélt akkoriban.

Jiří: Igen, aztán valahogy mi ketten barátkoztunk össze, el is kezdtünk együtt zenélni, de Cyril elment tíz hónapra Új-Zélandra, én pedig egy kicsit Mongóliába, és ez átmenetileg megakasztotta a dolgokat.

 

A színpadfelosztáson is látszik, hogy valahogy a ti barátságotok mentén halad ez a történet, viszonylag ritka, hogy a dob és az elektromos hegedű legyen elől, nem?

Cyril: Mondjuk nem mindig így állunk fel, de azért mondasz valamit, négyzet alakú színpadokon mindig ez a leosztás. Egyszer például játszottuk úgy, hogy a terem négy sarkában voltunk, azt a közönség nagyon élvezte, hiszen középen a legjobb a hangzás.

Jiří: Ja, mondjuk nekünk kicsit nehezebb volt.

 

Én így is rendkívül élveztem a zenéteket, bár ha meg kéne mondanom, pontosan mit hallottam, azt hiszem, bajban lennék.

Jiří: Hát mondd azt, hogy prágai rock, bár nemrég elektromos zene kategóriában kaptunk valami díjat.

Cyril: Igen, mások meg azt mondják, hogy alternatív zenét játszunk, de szerencsére a kategorizálás nem a mi dolgunk, azt ti újságírók elvégzitek.

 

Úgy tűnik, fontos a szöveg is, de mivel csehül van, nem sokat értettem belőle.

Jiří: Hát azokat nagyobb részt Cyrril írja…

Cyril: Igen én.

 

És esetleg elmondod, hogy miről szólnak?

Cyril: Csak a szokásos, kis sztorik, álmok, gondolatok, érzések, ami jön. Ezzel cseh újságírók is szoktak piszkálni, pedig ők elvileg beszélik a nyelvet. (nevet) Nem feltétlenül törekszem arra, hogy egyértelműek legyenek ezek a szövegek, mert így mindenki megtalálhatja bennük a neki tetsző mondanivalót, ennek köszönhetően az emberek nem csak hallgatják a zenénket, hanem részt vesznek benne.

Szerencsére a cseh nyelvben sokat lehet játszani a szórenddel, sokféleképpen össze lehet rakni egy mondatot.

 

A magyar is ilyen, értem, miről beszélsz. Más téma: ahogy olvasgattam utánatok, az derült ki, hogy Csehországban meglehetősen híresek vagytok, jól látom?

Cyril: Olyasmi, de azért nem állítanám ennyire határozottan.

Jiří: Eléggé ismert, de azért valahol rétegzenének számítunk.

 

Intim kérdés: megéltek belőle?

Jiří: Uh, hát egy kezemen meg tudom számolni, hány mai banda él meg kizárólag zenélésből, főleg olyanból, mint a mienk.

 

És mit csináltok a bandán kívül?

Jiří: Én színművészetit végeztem eredetileg, most meg éppen félbehagytam egy dizájn kurzust, mellesleg pont a banda miatt. Emellett színházi zenét csinálok, de hát abból sem lehet megélni. Cyril egyébként pszichológus, Kryštof szobrász, Tomášnak asszem nincs diplomája, de ő él a legjobban: mobiltelefonos alkalmazásokat készít. (nevet)

Cyril: Egyébként pedig lehet, ellennénk szűkösen a bevételekből, de eldöntöttük, hogy a megélhetésről egyelőre mindenki maga gondoskodik, a közös pénzeket pedig visszaforgatjuk a bandába. Most is, amikor hazamegyünk, irány a stúdió, rögzítjük a harmadik nagylemezt. Az előzővel két díjat is bezsebeltünk, az egyik a legnagyobb otthoni elismerés, mondhatni a cseh Grammy-díj. (nevet)

Jiří: Persze, ez bizonyos szempontból nem jelent nagyon sokat, viszont többen megismernek bennünket, például feltehetően ennek is köszönhető, hogy most itt vagyunk.

 

Apropó, beszéljünk erről: hogy keveredtetek Prágából Nagyváradra.

Cyril: Van egy három évvel ezelőtt létrehozott utazó fesztivál, a Soundczech, az egyik nagy cseh sörgyár támogatásával, ami arról szól, hogy ismertebb cseh zenekarok turnéznak Romániában. Idén többek között minket hívtak, ami nagy megtiszteltetés, hisz olyan legendás bandával turnézunk együtt, mint a The Plastic People of the Universe, ők nálunk az underground szcéna legnagyobbjai a ’60-as évek óta. Megjártuk már Bukarestet, Kolozsvárt, és most itt vagyunk.

 

Ha már a városoknál tartunk, hogy éreztétek magatokat?

Jiří: Igazság szerint nem igazán volt időnk várost nézni, folyamatosan nagyon fáradtak voltunk a sok utazástól, de a klubok, ahol játszottunk, és az emberek, akikkel találkoztunk, nagyon tetszettek. Csak jókat mondhatok. Ez az első alkalom, hogy Romániában járunk, és nagyon élvezzük.

 

Egyébként mennyire vagytok hozzászokva a külföldi koncertezéshez?

Cyril: Játszottunk már Szerbiában, Szlovákiában, Ausztriában és most Romániában. Szóval nem mindennapos, de nem is ez az első alkalom.

 

Ha jól tudom, eredendően prágaiak vagytok. Mennyire központosított nálatok a zenei élet, nagy előny, hogy ott vagytok a fővárosban?

Cyril: Biztos, hogy előnyt jelent, az pedig megkérdőjelezhetetlen, hogy sehol az országban nincs olyan élénk könnyűzenei élet, mint Prágában, majd minden este 3-4 jó koncert közül választhatsz.

Jiří: Mondjuk ez indulásnál hátrányt is jelent, hihetetlenül nehéz magadra vonni a figyelmet. Először persze ott van egy baráti, ismeretségi kör, akik eljárnak a koncertjeidre, de természetes, hogy rád unnak, másokat pedig nagyon nehéz bevonzani. Keményen kell nyomulni, hogy pár száz vagy ezer embert összegyűjts egy koncertre.

 

Végezetül beszéljünk kicsit a terveitekről? Azt mondtátok, hogy mentek a stúdióba, és aztán?

Cyril: Hát igen, most ez a legfontosabb, aztán valahogy jövő év elején szeretnénk nagyot turnézni az új anyaggal, először otthon, aztán ki tudja.

Jiří: Jó lenne megint utazni kicsit Európában, visszamenni azokba a klubokba, ahol már jártunk, többek közt ide is, meg van Bánátban egy nagy fesztivál, oda is mindenképpen.

Cyril: Van olyan álmunk is, hogy szeretnénk a ’Szidzseten’ játszani, jövőre talán összejön.

 

A budapesti Sziget fesztiválra gondolsz?

Cyril: Vao, igen, nem is tudtam, hogy így mondják, nálunk Csehországban mindenki dzs-vel ejti, ma is tanultam valamit.

 

 

  

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!