Harag György Napok emléktárlattal

2015. 06. 12. 11:05

Június 4-7. között Harag György Emléknapokat szervezett a Kolozsvári Állami Magyar Színház, sorozatával a 90 éve született és 30 éve elhunyt Harag Györgyre, az intézmény egykori főrendezőjére emlékezve. A látottakat-hallottakat Lőnhárt Melinda foglalta össze.

 

 

Különlegességet jelentett a Harag György-előadások felvételeinek levetítése, egy kerekasztal-beszélgetésen pedig Széles Anna, Sebők Klára, Kakuts Ágnes színművészek segítségével a Harag György által a kolozsvári színházban 1979-ben rendezett Éjjeli menedékhely előadással kapcsolatos emlékeket elevenítettek fel. Naponta került sor előadások vetítésére a félemeleti Színházmoziban, újranézhettük egy korszak kiemelkedő előadásait, az élmény a fiatalabb nézők számára is érdekes volt, ők ezáltal nyerhettek betekintést Harag György színházába. A program részét képezte a kolozsvári színház idei évadának öt legfrissebb előadása is.
 

 

Huszonkilenc előadás emlékei

 

Az emeleti előcsarnokban látható Harag kolozsvári rendezéseiről szóló kiállítás, melynek kurátora Salat-Zakariás Erzsébet.

Harag György Margittán született 1925-ben. 19 éves korában, 1944-ben, családjával együtt deportálták. Szilágysomlyóra, Auschwitzba, Mauthausenbe, majd Ébensee-be kerültek, itt látta utoljára a szüleit és két fivérét. Ő csodával határos módon megmenekült a haláltól, 1945-ben hazatért. Miután felépült, jelentkezett a kolozsvári Zene- és Színművészeti Akadémiára, színészhallgatónak. Két év múltán a rendezői szakra is felvételt nyert, így 1950-ben diplomás színész, majd 1952-ben rendező lett.

Huszonkilenc darabot állított színpadra Kolozsváron. A kiállítás arra az anyagra támaszkodik, amely a színház dokumentációs tárában maradt fenn, az utóbbi években rendszerezett dossziékban: plakátok, szereposztások, műsorfüzet-részletek – amelyekben rendezői gondolatok olvashatóak vallomás vagy interjú formájában –, jelmeztervek, díszletrajzok vagy makettfotók, napilapokban vagy folyóiratokban megjelent kritikák,  az előadásokból fennmaradt fotók vagy az előadásokról készült, sorozatképeket egybegyűjtő albumok láthatóak az 1953-as Martin Rogers felfedezi Amerikát című darabtól az 1984-es Csongor és Tündéig. A 16 pannóba foglalt tárgyi emlékek egy átfogó válogatást mutatnak be Harag kolozsvári rendezéseiből, különösen arra az időszakra összpontosítva, amikor már a kolozsvári színház alkalmazottja volt, az 1975-1985 közötti időszakban.

 

Valóban a mához szóljunk

 

Már az 1963-as Baleset az Új utcában című darab műsorfüzetébe bepillantva szembesülhetünk, mi az, ami a rendezőt igazán foglalkoztatja, és mi az, ami erőteljes, egyéni stílusának egyik jellemzője lesz majd: a maiság, a kortárs drámairodalomban is megfogalmazott kérdésfeltevések felé való nyitottság, bátorság, bizalom. “Minden jó, mai darab olvasásakor az az érzésem: itt a soha nem látott és soha vissza nem térő lehetőség, hogy valóban a mához szóljunk, hogy olyan hősöket elevenítsünk meg, akik közelebb állnak hozzánk mindenki másnál. Ilyenkor érezzük vagy sejtjük meg munkánk igazi értelmét… nem tudom, ki hogy van vele, én Földes Mária darabjaiban mindig érzem a maiságot, a ma jellegzetes vonásait. Ebben a darabjában például nem történnek vele nagy, világrengető dolgok, nem fest széles történelmi freskót, de az, hogy egy gyermek balesete lelkiismeret-vizsgálatra készteti az embereket, hogy ki-ki azt kérdezi magától: mi az, ami rossz volt eddigi életében, mi az, ami hasonló balesetekhez vezethet, mindenkit a megismétlődés lehetőségének kiküszöbölése foglalkoztat, egyszerű, pátosztól mentes vallomás…”

 

 

A fantáziának nincs korlátja

 

Első átütő sikerű rendezése az 1973-as Tornyot választok, amely Páskándi Géza írása, és sajátos lecsupaszított térszerkezetével válik majd jelentésteremtővé. – Talán sosem volt ekkora a színpad… – jegyzi meg az akkori Igazság napilap kritikusa, Krizsán  Zoltán. Érdekes találkozás lehetett ez, csak sejthetjük, miféle emberi tapasztalat az író Páskándié, akit a diktatúra 1956 után letartóztatott és az állam és közrend elleni izgatás vádjával hat évre börtönre ítélt, amit a Duna-delta egyik munkatáborában töltött le, 1963-ban szabadulva amnesztiával, valamint a színész-rendező  Harag Györgyé, aki 1944-es deportálásából szülei és testvérei nélkül, egyedül tér két év múlva haza. Terek, űrök, jelentések.

A vizuálisan érdekes előadásfotókon és plakátokon kívül a gyűjtemény jelmezterveket, egy Haraggal készült beszélgetés lejegyzett változatát, néhány darabértelmezését, az előadások sajtóvisszhangját, egy darabhoz írt zene kottaképét, írói, vagy díszlettervezői szövegeket is tartalmaz. Érdekes adalékok az eddig kialakult, vagy az ezután kialakuló Harag-képünkhöz. Fontos adalék lehet egy, a tárlaton olvasható gondolat a rendezőtől: „Milyen messze mehetünk egy előadás elképzelésében? A fantáziának nincs korlátja.” 

Sütő András trilógiája a kiállítás egyik kiemelt egységét képezi, az előadásokhoz Edit Schranz-Kunovits által készített gyönyörű jelmeztervek a kurátor Salat-Zakariás Erzsébet szerint egy jövőbeli önálló kiállítás anyagát is képezhetnék. Reméljük, hamarosan ezzel is elkényeztetik a színház közönségét.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!