Emberségről példát

Aki egy ilyen alternatív történelemkönyvvel a kezében nő fel, egészen biztosan kedvet kap az árnyaláshoz is, és ahhoz is, hogy a történetmozaikokat önállóan, felelősséggel rakja össze. Parászka Boróka írása Nyáry Krisztián: Igazi hősök. 33 magyar című könyvéről.

A gyorsan működő és még gyorsabban romló kütyük, az sms-barátságok, a sharelhető, megosztható életbölcsességek, az iskolai vallási és politikai indoktrináció, valamint a szélsőjobbos koncertekkel dúsított kamaszbulik korában az egyetlen eszköz, amellyel viszonylag nyugodtan tudok gyereket nevelni: a könyv. Kamasz fiaim tavaly is könyvet kaptak minden lehetséges alkalommal, amikor adni lehetett számukra valamit. A tavalyi évet Nyáry Krisztián Igazi hősök című kötetével zártuk. Több okból választottam ezt a furcsa, szecessziós hangulattal zsonglőrködő kiadványt a fiaim számára. Először is azért keltette fel a figyelmemet, mert a Facebookhoz ragaszkodó srácok így vagy úgy találkoztak már Nyáry Krisztián poszttal. Hasonlóan a sokak által szeretett, sokak által vitatott Így szerettek ők című kötethez (amely a magyar írók életének kevésbé ismert, ámde annál fontosabb állomásairól szól) ennek a kiadványnak a fejezetei is felbukkantak a közösségi hálón. A Facebookról pedig könnyű átcsalni az olvasót egy könyv lapjaira: barátságos, jól tagolt, kedvvel olvasható szövegek várják online is, nyomtatásban is az olvasót. Ennél fontosabb szempont volt azonban az, hogy ez a kötet sajátosan strukturált, arányosan írt és szerkesztett alternatív történelemkönyvként, morális példatárként is használható. Nem utolsó sorban, az itt közölt portrék, életképek korrajzai egyénítettek, személyesek, ritkán vagy alig látottak: egyszóval izgalmasak. Igazi hősök – így szól a cím, a kötetet bevezető tartalomjegyzék pedig különböző meghatározásokat kínál arra, hogy mit jelent a hősiesség. Mivel ez egy – maradjunk ennél a meghatározásnál – alternatív történelemkönyv –, így a történelmi hősök ennek a lapjain nem feltétlenül azonosak azokkal, akikről szobrot mintáznak meg, akiknek emléktáblát avatnak. Vagy a megörökített hőstettek nem azonosak azzal, amit az uralkodó történetszemléletek hőstettként ismernek el. Semmelweis Ignácról, az anyák megmentőjéről például ebből a könyvből lehet megtudni, hogy a szülő nők biztonsága érdekében saját kollégáival szembeforduló orvost orvosok és ápolók ölték meg, tulajdonképpen saját családja tudtával. Mindmáig fel nem dolgozott történet, hasonlóan 32 párjához. „Így lett belőlem hazaáruló bitang” – áll az egyik fejezet, a Kozma Lászlóról szóló írás elején –, alcímként pedig ez szerepel: ő volt az első magyar számítógép-konstruktőr. Lehet-e ennél a két soros összefoglalónál jobban demonstrálni, mit jelent a magyar történelemben a hazaárulózás? „Szégyenleném, ha csakugyan ilyen államnak lennék gyermeke” – ez az idézet vezeti be a Hugonnai Vilmáról szóló fejezetet, az alcímből megtudjuk: az első magyar diplomás nő vallomását olvashattuk. Éles szilánk a tudásról, teljesítményről és a jogok egyenlőtlenségéről. A szereplők külön fejezetekbe rendeződnek a kötetben: külön figyelmet kapnak a teljesítmény, a tudomány, a hadviselés, az építés, az adományozás, a művészet, az oktatás és nevelés, a jogérvényesítés, a moralitás és az embermentés hősei. Lehet azon elmélkedni, hogy valóban összemérhető-e a jogvédelem és embermentés mondjuk a katonáskodással, a 19. század a 20. századdal. Hogy valóban heroizmusról van szó, vagy árnyalni kell a képet, a fogalmakat. Az, aki elolvassa ezt a könyvet, aki egy ilyen alternatív történelemkönyvvel a kezében nő fel, egészen biztosan kedvet kap az árnyaláshoz is, és ahhoz is, hogy a történetmozaikokat önállóan, felelősséggel rakja össze. Aszerint, ahogy a kisebb-nagyobb emberi erőfeszítések, áldozatok illeszkednek egymáshoz korokon át. És egészen biztosan másképp látja majd a köztéri szobrokat, emlékplaketteket az olvasó. Kedvet kap ahhoz, hogy mögéjük nézzen, lássa azt, ami nem látható.
Nyáry Krisztián fejezetcímekkel, alcímekkel, vastagított- és dőlt betűkkel, képaláírásokkal, hivatkozásokkal tagolt könyve tájékoztat és megtanít tájékozódni. Alkotó- és szerkesztőtársa, a tavaly elhunyt Bártfai Andrea lelkiismeretes munkája is kellett ahhoz, hogy ez a kötet kedvet adjon a tovább kutatáshoz, a rácsodálkozáshoz, a kritikához és az azonosuláshoz.    Emberségről ad példát ez a hős-könyv amely a kattintás-barát korban lapozás-, nézés-, olvasás- és gondolkodás-barát.