Élő játék szonettekkel, dramolettel

2016. 02. 08. 19:37

Kiegészítve a folyóirat nyomtatott és internetes változatát, felolvasással tarkított beszélgetésre hívta jelenlegi és jövőbeni olvasóit pénteken este a Szigligeti Stúdió fehér termébe a Várad folyóirat. Simon Judit tudósítása az első Élő Váradról.

 

Az est négy szerző vendége: Ozsváth Zsuzsa, Kemenes Henriette, Mihók Tamás és Bíró Árpád

 

Izgalmas eseménysorozat indult útjára Nagyváradon február 5-én Élő Várad! felkiáltással. A cím többértelmű: a Várad kulturális folyóirat szerkesztői és szerzői találkoznak, beszélgetnek a közönséggel, a fiatal költők, írók, dramaturgok felolvasnak alkotásaikból. Másik értelmezés, amit Tasnádi-Sáhy Péter irodalmi szerkesztő is hangsúlyozott: Nagyváradon 2016-ban is „termelődik” kultúra, az Élő Várad egyik célja, hogy „közösen és gátlások nélkül” éljük meg ezt. Szűcs László főszerkesztő azt ígérte, a tartalmat bővítve időről-időre újabb eseményekkel jelentkeznek majd, hogy pontosan milyen rendszerességgel, később döntik el.

A Szigligeti Stúdió fehér termében ült körbe olvasó, szerkesztő, alkotó. Első „napirendi pontként” Kányádi Iréne művészettörténész Onucsán Miklós nagyváradi, Európa-szerte ismert, konceptuális művész Mo(nu)ments című, a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben látható kiállítását ismertette – az anyag a decemberi lapszám Galéria rovatában szerepelt – az egyes művek befogadását, értelmezését segítendő.

Ezután a négy fiatal, a Várad folyóirat számára fontos, a városhoz sok szállal kapcsolódó szerző – Ozsváth Zsuzsa, Kemenes Henriette, Mihók Tamás, Bíró Árpád – vette át a szót, Tasnádi-Sáhy kérdéseire válaszolva meséltek magukról, olvastak fel műveik közül. Egy generáció tagjai: átlagéletkoruk aligha éri el a 30 évet, írásaik viszont sokrétű tudásról, gondolatiságról, mélységekről tanúskodnak. Okosak, érzékenyek, majdnem bölcsek.

A művek és a magánélet kapcsolatát firtató kérdésre Ozsváth Zsuzsa – civilben a Lilliput Társulat irodalmi titkára –, megvallotta, az ő esetében a személyes és a költői én nem válik el egymástól, de versei ennek ellenére természetesen önálló alkotások, amelyek minden olvasóhoz más és más csatornán keresztül keresnek utat, szerencsés esetben olvasóik számára különböző okból válnak fontossá.
A jogot végzett, de az írást nem csak hobbinak tekintő Kemenes Henriette ezzel kapcsolatban megjegyezte, bármennyire is függetlenné válik az alkotás alkotótól, mindenképpen visszahat rá, gyógyít, élhetőbbé teszi a világot.
Felolvasott verseik az utóbbi állítást mind a két fiatal hölgy esetében igazolták: sugárzott belőlük a lendület, a szellemesség, a frissesség, és a két fiatal költőnő markáns személyisége.
Mihók Tamás költő, műfordító. Románul ír verset, és kortárs román költők alkotásait ülteti át magyarra – tegyük hozzá, remekül.


Onucsán Miklós Mo(nu)ments című tárlatának anyagát Kányádi Iréne mutatta be

 

Kemenes Henriette-tel termékeny művészbarátság köti őket egymáshoz, egy korábbi verspárbajuk eredményeként született szonett-koszorúval az est vendégeit is elkápráztatták. Már az is önmagában csodálatos, hogy tudnak szonettet írni, mert csak igazi költők képesek erre – mondta volt egyszer jeles költő barátnőm.

Bár némileg félve jegyezte meg, de Mihók számára természetes a két nyelv párhuzamos használata, a románban a magyartól eltérő hangsúlyok jelentenek számára izgalmas kihívást.

Az egyetemi éveit Kolozsváron töltő Bíró Árpád szerint Váradon messze nem annyira egyértelmű a kétnyelvűség, mint a multikulturalitás számos formáját élvező kincses városban, éppen ezért tartja rendkívül fontosnak az olyan költők jelenlétét, mint Mihók.
Bíró „civilben” a Szigligeti Társulat irodalmi titkára, a Játéktér folyóirat rendszeres szerzője, tavaly a Lilliput társulatnak írt darabot, de úgy véli „vakmerőség lenne csak írásból megélni”. Az estre – a Játéktér folyóiratban megjelent – Mese habbal című mese-dramolettjét hozta magával, amit az est zárásaként a meghívottak – Novák Eszter rendezővel, a Szigligeti Társulat művészeti vezetőjével, Szabó Attila rendezővel és Tasnádi-Sáhy Péterrel kiegészülve – rögtönzött felolvasószínházi előadásként interpretáltak. Szűcs László főszerkesztő a szöveg nélkül maradt, Rezső (néha Rezsó) király szerepében didergett nagy átéléssel.

Az alkalmi felolvasó társulat: a szerzők mellett Novák Eszter művészeti igazgató és Szabó Attila rendező   Fotók: Fried Noémi Lujza

 

Az Élő Várad estnek egyetlen hibája volt: túl hamar ért véget. Élőben is érvényesült a terjedelemre vonatkozó fegyelem, a megszabott kilencven perc alatt maradéktalanul sikerült lekötni a mintegy harminc érdeklődő figyelmét. Folytatás előreláthatóan márciusban, új szerzőkkel, új ötletek beépítésével.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!