Agyagosok, meszesek, szenesek…

2015. 07. 06. 15:57

Harmadik néprajzi dokumentumfilmjét készítette el A sár mesterei és a Meszesek után, KINDA ISTVÁN és VARGYASI LEVENTE. A Szenesek című alkotással nemrégiben találkozhatott a sepsiszentgyörgyi közönség. A muzeológus és a filmes szakember olyan sajátos néprajzi-antropológiai munkát vállalt fel, amely az eltűnőben lévő erdélyi mesterségek dokumentálása révén nemcsak hiánypótló, hanem értékmentő küldetés is. A dokumentumfilm-készítés fortélyairól, kalandjairól és tapasztalatairól Fám Erika kérdezte a szerzőpárost.

 

Vargyasi Levente (filmes), Kinda István (muzeológus), Vásárhelyi József (mészégető)

 

Mikor fogalmazódott meg az ötlet, hogy a lassan eltűnőben lévő hagyományos székelyföldi mesterségeket filmen rögzítsék?

 

Kinda István: A régi mesterségek filmes rögzítésének gondolata nem új keletű, sokan sokféle módon dolgoztak már fel különböző foglalkozásokat. Muzeológusként számomra elsődleges, hogy a még működésükben megfigyelhető mesterek termékelőállító eljárásait, eszközhasználatát minél részletgazdagabban dokumentáljuk, s így a filmezett anyag jól kiegészíti az írásban rögzített néprajzi leírásokat – a szélesebb közönség számára akár többet is mond azoknál. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, szükség volt a témákat és a néprajzi szempontokat ismerő szakember, valamint egy jó szemű, az operatőri munkát és az utómunkákat magas szinten művelő filmes együttműködésére. Vargyasi Leventével 2011-ben kezdtünk el dolgozni, azóta öt mesterséget forgattunk le az általa szorgalmazott igényességgel, egy-egy esetben 7-8 forgatási nappal számolva.

 

Vargyasi Levente fotós és filmes egyszemélyben. Milyen a kamera túloldaláról szemlélni ezeket a sajátos életvilágokat?

 

Vargyasi Levente: A néprajzi filmekkel szerencsés helyzetben voltam, nem szóltam bele a történésekbe, inkább csak megfigyelőként álltam és szemléltem a mesterek életmódját, munkáját, bár voltak olyan fontos pillanatok, amikor meg kellett kérni, hogy kicsit a kamerának dolgozzon, hogy láthatóbb, rögzíthetőbb legyen az, amit csinál. És természetesen a családi életből, a mindennapokból is megörökítettünk jeleneteket, ezt is nagyon fontosnak tartottuk.

 

Mit jelent a néprajzos szemével nézve a mozgóképes dokumentáció?

 

Munkában egy téglavetéssel foglalkozó roma asszony. A kíváncsi ember filmezzen

 

Kinda István: A fiatalabb nemzedékekhez közelebb lehet hozni általa a témákat, kiváló lehetőség ismeretterjesztésre, sőt a szakemberek számára is megfoghatóbbá teszi a munka menetét, mint a megszokott sűrű leírások. Intézményi adattárba helyezve a filmezett nyersanyag biztos forrása lehet akár több évtized múlva is különböző hosszúságú, célú, célcsoportú filmek vágásához.

 

Hogyan határolódik el a fotós és a filmes téma?

 

Vargyasi Levente: Van, ami fotóban jobban működik, és van, amihez a mozgókép és a hang is nagyon fontos. A néprajzi filmek esetében például elengedhetetlen, hogy a mozdulatokat, a gesztusokat is megörökítsük folyamatukban. A film is egyféle fényképezés: ha megállítjuk a mozgóképet, akkor mindig egy fotóval találjuk szemben magunkat. Készült néhány fotó is a forgatás alatt, de lényegesen kevesebb, mint amennyi készülhetett volna, inkább István fényképezett. Amikor filmet készítek, másként gondolkodok, mint amikor fotózok.

 

Hogyan lesz a nyersanyagból film?

 

Munkában a mészégető szakember. Tizennégy óra nyersanyag készült a filmhez

 

Vargyasi Levente: Az utómunka nagyon macerás, ezt én végzem, egyelőre anyagi megfontolásból nem történhet meg, hogy egy vágóval dolgozzunk, aki egy kicsit a kívülálló szemével látja az egészet. Nagyon kis költségvetésű filmek, alig fér bele még ilyesmi, leginkább a technikára fordítjuk, igazából honorárium sincs, mert a bejövő pénzek többnyire az eszközhasználatot fedezik.

 

Nemcsak dokumentum-, néprajzi filmek, hanem antropológiai töltetük is van ezeknek a mozgóképes alkotásoknak, hiszen az eltűnőben lévő mesterségek képviselőinek a mindennapjaival is találkozunk, miközben a mesterség dokumentálása zajlik.

 

Vargyasi Levente: Mestereink egy kicsit másként értelmezik az életet, úgy érzik, nekik elég az az életforma, amit a természet ad.  Kérdeztük a szénégetőket például, hogy nem kívánkoznak-e a civilizációba, de azt mondták, nincs erre szükségük, hiszen télen visszaköltöznek a faluba, és az nekik elég, azontúl pedig szinte nomád módon élnek. Nem egy veszélytelen világ, hiszen az erdő közepében naponta eljárnak a medvék, de azok is megszokták, hogy ők ott vannak, tiszteletben tartják egymást.

 

A szemlélő-filmes hogyan látja a filmre vitt világot?

 

Vargyasi Levente: A filmkészítő részben azonosul a szereplőkkel. Ez szükséges ahhoz, hogy vissza lehessen adni, amit ők megélnek és amit velük együtt ő maga is tapasztal, egy kicsit az életüket kell felvállalni, a bőrükbe kell bújni, legtöbb esetben együtt kell lakni velük, a nyelvükön kell beszélni, előtte le kell ülni velük társalogni, pálinkázni. Cseke Sándor vállalkozó munkapontján forgattuk a Szeneseket, tőle kérdeztük meg, hogy odamehetünk-e, lakhatunk-e ott. Amikor kimentünk, kiderült, hogy számunkra nincs igazából hely a barakkban. Végül a család megoldotta, az egyik szereplő önzetlenül átadta nekünk az ágyát, amelyben ketten aludtunk Istvánnal. Villanyt generátor segítségével biztosítanak, amit be kell osztani, leginkább este, vacsorához használják, illetve a mosógép és a laptop működtetéséhez kellett.

 

Mekkora nyersanyag készül el egy forgatás alkalmával?

 

Vargyasi Levente: A Szenesek 8 óra nyersanyag, a Meszesek 14 óra, függ a témától is, hogy mennyi nyersanyag legyen. A legnehezebb a forgatásban, hogy ilyenkor legalább egy hétre ki kell költözni a helyszínre, és mivel ketten vagyunk, nehéz megtalálni mindkettőnknek a megfelelő időpontot.

 

Hogyan kerültek közel azokhoz a családokhoz, akikről a filmek készültek?

 

Kinda István: Kétfős stábunk munkamegosztása szerint a téma és a mesterek kiválasztását a néprajzos végzi, ugyanő biztosítja a forgatás zavartalanságát, interjút készít vagy éppen hangosít. Az operatőr a képanyagért felel, illetve a filmes utómunkákat végzi. Menet közben sokszor átbeszéljük a részleteket.

Néprajzi terepmunkáim során találkozom a majdani film szereplőivel, esetleg ajánlások alapján felkeresem őket. A kapcsolatfelvétel lényege az őszinteség: kulturális küldetésből, szakmai ambícióból szép filmet szeretnénk készíteni a szakma kiváló mesteréről, ezért választottuk ki a megkeresett személyt, családot. Lényeges az emberi kapcsolatokra helyezni a hangsúlyt, nem az intézményi alkalmazott jött filmezni, hanem a kíváncsi ember.

 

Minden bizonnyal komoly pszichológiai munkát jelent a filmes alanyok bizalmát kiérdemelni. Hogyan történik ez?

 

Vargyasi Levente: Kinda István az, aki beszélni tud ezeknek az embereknek a nyelvén. Az elején nem akarnak kötélnek állni, nem akarják, hogy filmezzük őket. Félnek. Főleg a fiatalok.

 

Kinda István: A bizalom megszerzésének több összetevője van. Elsőként nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az a tudás, melynek a mester birtokában van, érték. A film célja ennek a hagyományos tudásnak a rögzítése, átörökítése minőségi technikával, magas szakmai szinten. A megegyezett időpontokat be kell tartani, a szereplők kéréseinek eleget kell tenni – például ne látszódjon a bemutatásra szánt filmen a ház végében a rozoga budi (attól még a teljes dokumentációban benne van, természetesen). Az elkészült alkotást vissza kell vinni, meg kell mutatni a szereplőknek és közösségüknek, nem árt hangsúlyozni a kétkezi munka becsületét.

 

Lesz folytatása ennek az izgalmas néprajzi-antropológiai munkának?

 

Kinda István: Folyamatosan van felvett nyersanyag, melynek a vágása zajlik, s közben tájékozódunk és szervezzük a következő filmezést is. A Kovászna Megyei Kulturális Központ biztosítja évi egy film előállítási költségeit.

 

Milyen utóélete van a már elkészült műveknek?

 

Kinda István: Mindegyik film esetében bemutatót szervezünk Sepsiszentgyörgyön – arra is volt példa, hogy a terembe a közönség nem fért be, ezért egy második vetítésre is sor került –, de amennyiben kérik, szívesen elvisszük más településekre is. A vetítések alkalmával az adott foglalkozás történelmi, néprajzi hátteréről is beszélni szoktunk, valamint a filmkészítés menetéről tartunk fényképes beszámolót. A műfaj kedveltségét jelzi, hogy áprilisban a Szenesek bemutatóján a Székely Nemzeti Múzeum Bartók termébe több mint 160-an zsúfolódtak össze, s a baróti vetítésen olyanok is voltak, akik Szentgyörgyről jöttek el megnézni a filmet. Az anyag digitalizálásáról a Kovászna Megyei Kulturális Központ fog gondoskodni.

 

Csendélet szénégetővel. Százhatvanan voltak a Szenesek bemutatóján. Fotók: Vargyasi Levente

 

Vargyasi Levente: Mivel ezek a filmek a Kovászna Megyei Kulturális Központ projektjében valósulnak meg, az ő tulajdonuk. Az első filmet, A sár mestereit a Székely Nemzeti Múzeum egy kiállításához forgattuk háttéranyagként, a másik két film a művelődési központ felkérésére jött létre. Egy hasonló projekt keretében idén 10 rövidebb néprajzi film készül a Norvég Alap támogatásával, de ezt külsős oparatőrrel végeztetik, mivel belső munkatársként ebben nem lehetek benne.

Voltak már iskolákban is vetítések, ahol a legfiatalabbak is megismerhetik ezeket a mesterségeket, a filmjeinket pedig kulturális- és filmfesztiválokon is vetítik. A forgalmazás még nem tisztázott, de bízunk benne, hogy ezek az alkotások nagyközönség számára is elérhetőek lesznek.

 

Hogyan tovább?

 

Vargyasi Levente: Úgy döntöttünk, minden évben leforgatunk egy ilyen filmet, ahol mesterségeket vagy egyéb néprajzi témát örökítünk meg – már szalagra rögzült a kerekes, illetve a mézeskalácsos, és tervbe vannak véve a kőfaragók.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!