Kolozsvár, az ifjúsági főváros

2015. 02. 06. 11:08

Nehéz lesz idén úgy járni-kelni Kolozsváron, hogy ne ütközzünk valamilyen, fiatalokkal kapcsolatos találkozóba, fesztiválba, konferenciába. A lassan egy hónapja zajló Kolozsvár 2015 Európai Ifjúsági Főváros projekt indulása ugyan döcögős volt a magyar közösség számára, de a szervezők bizakodók, a tervek heurisztikusak. Kustán Magyari Attila az önkormányzattal közösen munkálkodó civilek, a SHARE Föderáció magyar alelnökét, BORZÁSI SAROLTÁT kérdezte.

 

 

 

A hollandiai Rotterdam, az olaszországi Torino, a belgiumi Antwerpen, a portugáliai Braga, a szlovéniai Maribor, és a görögországi Szaloniki után Kolozsváré a cím. Mit jelent ez a városnak?

 

Tudni kell, hogy az Európai Ifjúsági Fórum ítélte meg, hogy 2015-ben, hetedik győztesként egész éven át viselhetjük a címet. A pályázatunk az egymás közti megosztás – a mi generációnk által sokat használt „sharing” kifejezés – gondolatára épült, arra, hogy ezt az interneten használatos szót a közösség életére is kiterjesztjük. A címért azért indulhattunk eséllyel, mert a városnak korábban is gazdag ifjúsági élete volt, emellett számított a Kolozsvárra jellemző multikulturalitás, és feltételezem, hogy a jól felépített koncepció, a sok csatlakozó ifjúsági civil szervezet hozzájárult a sikerhez.

 

Majdnem egy hónap eltelt már az évből, és a honlap naptárából látni, hogy már január is tele volt programokkal. Hogyan épül fel az év, milyen lesz a projekt intenzitása?

 

Szilveszterkor egy koncerttel indítottunk a dán The Asteroid Galaxy Tour együttessel, ezt követően pedig az ifjúsági szervezetek megkezdték a saját programjaikat, a KMDSZ például megtartotta a téli majálisát. Májusban kezdődik a fesztivál-szezon, akik pedig évközben sporteseményen akarnak részt venni, ők is megtalálják a számításukat. Több mint száz szakmai konferenciára lehet számítani, ami pedig magyar szempontból fontos, az az első ízben határon túl megszervezett Országos Tudományos Diákköri Konferencia, áprilisban. A kárpát-medencei Magyar Ifjúsági Konferencia ülése is itt zajlik egy hónappal később, az év vége felé pedig a Visegrádi Négyek ifjúsági találkozót szerveznek Kolozsváron. Január végén találkozunk a magyar ifjúsági szervezetekkel, valamint magyar állami szervekkel, így a főkonzulátus és az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviseletével, hogy mindenki jobban belelendüljön a feladatokba. Az igazi élet persze tavasszal indul majd. Nem az a célunk, hogy újra feltaláljuk a spanyolviaszt, hanem az eddig is létező erős ifjúsági közösséget akarjuk tovább erősíteni, a projektek ezért hosszútávon fenntartható eredményekre számítanak, például hálózatok kiépítésére.

 

Ez a közvetlen hálózatépítés. Emellett arra számítotok, hogy az egymás programjaira eljáró fiatalok idővel maguk építik ki a kapcsolataikat?

 

Egyházi és középiskolai vonalon ez már elkezdődött, és mi is segítünk, például a Madárles megjelentetésével, amely a magyar vonatkozású programokat szórja szét a kolozsvári háztartásokba, az Igen, tessék! mozgalom segítségével.

 

 

A projekt román, magyar, angol, német és francia nyelven zajlik. A magyar résszel – de nem csak – már adódtak problémák. A szilveszteri eseményen elfeledkeztek a többnyelvűségről, a SHARE Föderáció által kialakított logóról lemaradt a románon kívüli összes nyelv, amiért magyar ifjúsági szervezetek közleményben tiltakoztak, és mint a szervezet alelnöke, te is értetlenül álltál a történtek előtt. Később Emil Boc polgármester magára vállalta a felelősséget, és azt ígérte, egy hónapon belül (február közepéig) lecserélik az óriásbannert, amely a város szélén áll, s a többnyelvűség gyakorlatba ültetését és a multikulturalizmus fontosságát hangsúlyozó kézikönyvet készíttet az érintettek számára. Egy másik projektben is balul sültek el a dolgok, a kolozsvári buszok ablakaira felragasztandó írók idézetei között nem találtunk magyar írókat, később kiderült, hogy ez nem a román fél mulasztása vagy ellenkezése, hanem technikai okai vannak.

 

Nagyon sok mindent kell megtanulnunk az év során. A magyar szervezetek és ötletek szempontjából végig nyitott volt a román fél, miután a többnyelvűséget is felvállalták, kezdtek kialakulni a partnerségek. A magyar nyelv tekintetében nem volt probléma ilyen szempontból, hiszen akkora a magyar közösség, hogy volt kivel együttműködni, de idővel derült ki, hogy komoly kihívások elé nézünk. Régóta beszélünk többnyelvűségről, de amikor arra kerül sor, hogy egy adott felületen hogyan jelenjen meg a szöveg, és minden nyelven időben megkapjuk azt, akkor problémák adódnak, ehhez pedig nem vagyunk hozzászokva. Az önkormányzatnál már nagyobb kihívásokkal szembesülünk: ez egy közintézmény, ahol nehezebb mentalitást változtatni, a szilveszteri esemény pedig el is csúszott náluk. Igyekszünk figyelni arra, hogy minden megjelenő anyag többnyelvű legyen a jövőben, de vannak technikai nehézségek. Az a meggyőződésem és személyes élményem egyébként, hogy ez a folyamat mentalitásváltó. Az ifjúsági szervezeteknél már érződik ez: nem zárkóztak el már az elején sem, de most kezdik jobban érezni a helyzetünket. Mint említettem, az önkormányzatnál más a helyzet, nem tudunk leülni kávézni minden főosztály-alkalmazottal, hogy mit jelent nekünk a többnyelvűség. Mindig elmondom a román kollégáknak: nyugodtan hangoztathatják, hogy párhuzamos világban élünk, de a párhuzam egyik felét ők képviselik.

 

Végtelen optimizmus olvasható ki a honlapon felvázolt várt eredményekből. Azt írjátok többek között, hogy a remények szerint ötödével növekszik majd a turisták aránya, a harmincöt éven aluli lakosság nyolcvan százaléka részt vesz legalább egy rendezvényen, a teljes lakosság fele úgyszintén. Ezek reális elképzelések?

 

Vegyük sorra. Elsősorban a magyar közösséget érintő részleteket. Nagyjából 12-15 ezer magyar egyetemista él Kolozsváron, ebből ötezer a Kolozsvári Magyar Diákszövetség tagja, és még csak a tanév felénél tartunk. Ezen felül magyar rendezvényeken annyian vesznek részt, hogy látszik, a diákság nyolcvan százaléka jelen van valamilyen szórakoztató eseményen, konferencián, a középiskolások esetén a diáktanácsok és az intézmények saját rendezvényei szintén megszólítanak egy korcsoportot. A nehézség akkor adódik, amikor valaki kikerül a formális oktatási intézményből, de egyrészt a fesztiválok, másrészt az ifjúsági szervezetek fenn tudják tartani az érdeklődésüket. A várt eredmények közt szerepel az ifjúsági életre szánt önkormányzati büdzsé emelése is: a város 2014-ben duplázott 2013-hoz képest, idén szintén dupláztak a tavalyi összeghez képest, így jövőre újabb emeléssel számolunk. A turisták számának emelkedéséhez nemzetközi konferenciák szervezésével járulunk hozzá, kétezer önkéntes bevonása pedig szintén nem okoz problémát, ha azt vesszük figyelembe, hogy tavaly csak a magyar szervezeteknél 800-1000 ember segítette a munkát.

 

Célotok egy magyar ifjúsági központ létrehozása is az idán. Erre miért van szükség?

 

Fontos egy olyan infrastruktúra, ami biztonságot adhat a helyi ifjúsági szervezeteknek, mert ez az a pont, amire soha nem jut levegő, nem tud prioritás lenni, és folyamatos problémát jelent. Szükség van egy helyre, ahol a különböző szervezetek találkozhatnak, ahová a fiatalok bármikor bemehetnek.

 

Előreszalad a kérdés, de fontos: mi lesz 2015. december 31. után, amikor véget ér a projekt?

 

Mint mondtam, nem találjuk fel újra a spanyolviaszt, így amit tovább építünk az idén, azt fenn kell tartani a továbbiakban – remélhetőleg már egy új ifjúsági központból.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!