Jobb várost adni vissza

2016. 05. 31. 10:05

Nemzedékek sora menekült, vándorolt el Marosvásárhelyről, akik itt élnek, azok közül sokan nem érzik magukénak a várost. Az elmúlt években több ismert magyar politikus is küzdött a polgármesteri székért – sikertelenül. Most egy, a tudományos és civil életből érkező jelölt, Soós Zoltán függetlenként indul az önkormányzati választásokon. Leszakadó, vagy elzárt város Marosvásárhely? Magánvállalat-e az önkormányzat? Orvosolhatók-e a történelmi sérülések? Milyen egy zöld város? Hát az önkormányzati üvegzseb? Parászka Boróka interjúja.

 

A polgármester-jelölt gyermekeivel a Critical mass kerékpáros rendezvényen. Következő képünkön a Soós házaspár

 

Ön Marosvásárhelyen ismert közösségi ember, de nem politikus. A kedves fiú a múzeumból, meg az utcabálról. Mi vitte rá, hogy polgármester-jelöltként induljon? Miben bízik a legyőzhetetlenként emlegetett Dorin Floreával szemben?

 

Tökéletesen érthető az emberek kiábrándultsága, elfordulása: az utóbbi időszakban

megszakadt a politikai elit és a választók közötti eleven kapcsolat.

Az előválasztás folyamata arra irányul, hogy visszaállítsuk a kapcsolatot a szavazókkal, párbeszédet folytassunk velük. Ezt például megígérem. Ez ugyan még nem jelenti a bizalom visszaszerzését, de dialógus nélkül ez utóbbi elképzelhetetlen. A felmérésekből az derül ki, hogy a magyarok kilencven százaléka tud a pártok közötti összefogásról, és ugyancsak kilencven százalék körüli az én ismertségem. A bizalomindexem is hetven százalék fölött van. A korábbi belső harc rombolónak bizonyult, emiatt is lehetett „legyőzhetetlen” Dorin Florea. Úgy érzem, most sikerült a konfliktusoktól megszabadulni, bár tudom, hogy tizenhat év kudarcait nem lehet sem egy, sem öt év alatt feldolgozni.

 

Erről a pártok közötti konfliktussorozatról, az egységről, függetlenségről már elég sok szó esett, de mindez mit sem ér, ha nincs a jelenlegi polgármesternek egy erős kihívója. Olyan jelölt, akinek van személyes üzenete, elképzelése. Akiről többet lehet elmondani annál, hogy független, és nem az egyetlen erénye, hogy őt, éppen most nem szúrja hátba senki. Milyen jelzővel határozná meg önmagát? Ezt a tizenhat éve működő, kijárás alapú Florea-érát mivel, hogyan tudná váltani, ha helyzetbe kerül?

 

A marosvásárhelyiek közösségért és kultúráért dolgozó emberként ismertek meg, mint a Maros Megyei Múzeum igazgatóját és mint a Forgatag szervezőjét. Kilenc év intézményvezetés után sincs olyan ügy, amely miatt támadható lennék, sokat számít, hogy tiszta lappal tudok indulni.

 

Ön lenne ebben a politikai mérkőzésben a fél-civil?

 

Igen, mondhatjuk. Egy olyan fél-civil, aki megértette, hogy politikai eszközök nélkül nem lehet bizonyos dolgokat rendezni, megoldani. És aki azt is tudja, hogy a politika sem tud közösségi támogatás nélkül hatékony lenni. Valahogy a politika és a civil szféra közötti teret kell rehabilitálni, megerősíteni, ami az utóbbi időszakban meggyengült, hiteltelenné vált.

 

Ez szépen hangzik, a valóság azonban az, hogy a Florea-érákban a városvezetés bevette a marosvásárhelyi közigazgatást, kontroll alatt tartja a gazdasági szférát. Ez itt egy helyi érdekű, különösen védett birodalom, amely a korrupciós botrányok éveiben sem esett el. Ezzel szemben nem elég azt mondani, hogy kultúra kedvelő félcivil vagyok.

 

Azért mertem elvállalni a jelölést, mert múzeumigazgatóként sokat láttam a jogi és közbeszerzési ügyekből. Négy évig voltam tagja az önkormányzatnak, ez is rálátást biztosít arra, mi folyik itt, vagy mi folyhat itt. Minél többet lát az ember ebből a világból, annál jobban megérti, milyen reménytelen egyedül szembeszállni azzal, ami itt van. Lesz mögöttem egy jogász-, és egy közgazdász csapat, akikkel ezt a korszakváltást végig lehet csinálni. A korrupcióellenes ügyekkel kapcsolatban nekem annyi a dolgom, hogy észleljem, s jelezzem: baj van. Eljárnia az Állami Számvevőszéknek és a Korrupcióellenes Ügyészségnek kell. Polgármesterként az lehet a célom, hogy a korábbi városvezetés mulasztásait, hibáit helyrehozzam.

 

Rövid és középtávon mit ígér, mit korrigál?

 

Rövid távon szeretném átláthatóvá tenni az önkormányzat működését. Mindenki tudja követni, hogyan születik, és működik például a helyi költségvetés. Ez egy nagyon egyszerű feladat.

A közbeszerzési eljárások nyilvánosságával régóta tartozik a marosvásárhelyi önkormányzat.

Sürgető a szemétszállítás megnyugtató megoldása és a tömegközlekedés rendezése. A zöldövezetek rehabilitálásához már hosszabb időre van szükség. A magyar közösségnek tartozunk a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésével, erre adott a jogszabályi háttér, egyszerű tanácsi határozattal lehet biztosítani. Van itt még egy sor dolog, ami alapvetően meghatározza a marosvásárhelyiek életminőségét, de amiről kevesebb szó esik. Például az önkormányzati iskolák-óvodák fenntartása. Szülőként azt látom, még mindig nagy a teher a családokon, még mindig mi fizetjük az osztálytermek rendbetartásának nagyon sok költségét. Óriási kiadásokkal folyik az aszfaltozás, piskótakövezés, közben ilyen elemi, költségvetési keretből megoldható feladatok elvégezetlenül maradnak. Félszázados eszközökkel, bútorokkal működnek osztályok, iskolák.

Közös selfie Miért-es fiatalokkal

 

Marosvásárhely leszakadó térség. Probléma, hogy nincs iskolapad, és régi a tábla, de még nagyobb probléma, hogy az iskola körül nincs város, és gazdaság. Ilyen téren valami váltó-stratégia körvonalazódik?

 

Leszakadó és elszigetelt város. Szándékos politikai döntés révén ilyen. Marosvásárhelyet az eddigi politikai vezetés kisajátította. Kiszorították a közbeszerzésből a körön kívüli cégeket. A kampányt ezért is építettük a város korrupció alóli felszabadítására. A helyi cégek jelentős része a környező településekre költözött, mert Marosvásárhely nem nyitott partner.

Itt nincs befektetőbarát környezet.

Az elhanyagolt ipari telkeket fel kéne javítani, el kellene látni infrastruktúrával. A cégek jönnének, mert Kolozsvár, Brassó és Szeben már telített. Csak ehhez fogadókészség kellene nálunk. Tudatosan készülni kell arra, hogy kiket engedünk be. Marosvásárhely orvosi, gyógyszerészeti és informatikai központ. Fontos, hogy ne települjön ide szennyező iparág, a Vegyikombinát ügye is orvoslásra vár. Az eddigi beruházásokat ennek a gyárnak mindenképpen folytatnia kell.

 

Mármint a környezetvédelmi beruházásokat?

 

Igen. Tény, hogy léptek előre, érezhető a városban, hogy jobb a levegő.

 

Ezt komolyan mondja?

 

Igen.

 

És ha a város döntő többsége még így sem szeretné a Kombinátot? Akkor Ön, mint döntéshozó, mit lép?

 

Ha a többségnek ez az akarata, akkor jogi útra kell terelni a kérdést. Működési engedélyt a szakminisztérium tud visszavonni, ez nem városi hatáskör. De egy ilyen döntésnek óriási következményei lehetnek. Sem a kormány, sem az illetékes minisztérium nem hagyhatja figyelmen kívül, ha a város nem ért egyet egy területén működő üzem jelenlétével. Precedenst lehet teremteni így. Nem véletlen, hogy nem írta ki az általunk javasolt referendumot a jegyző. Bukarestben tartottak attól, hogy Romániában egy magáncéget arra kényszerítenek, hogy vigye el a beruházását. A korszerűsítéssel kapcsolatban is fel kellett volna tenni a kérdést, hogy egyáltalán szabad-e beruházni, vagy arrébb kellene költöztetni a várostól távol? Szerintem az a legfontosabb kérdés, hogy tud-e ez az üzem környezetbarát, nem szennyező módon működni. Van erre példa a kontinensen, Bécs határában működik Európa egyik legnagyobb olajfinomítója – és ott nincs szennyezés.

 

Akkor most fehéren-feketén: milyen városvezetésre készül Kombinát ügyben?

 

Környezetbarát városvezetésre. Nem törődhetünk bele abba, hogy az Azomures szennyez. Különadó bevezetését szeretném, ami radikálisan emelkedne környezetszennyezés esetén. „Zölddé” kellene tenni Marosvásárhelyt, nem csak energetikailag, de a közlekedés szervezés szintjén is.

 

Az infrastruktúrával kapcsolatban messze vagyunk a zöldüléstől, azt mondják, Marosvásárhely az a város, amelynek vasútállomása Segesváron van. Mikor lehet ezt a várost elfogadható módon megközelíteni, vagy elhagyni?

 

Két dolgot említenék a vasút mellett – ami a 19. század óriási vívmánya – ami versenyképessé teheti Marosvásárhelyt. Az egyik a légi teherszállítás, a reptérfejlesztés nagyon nagy lépéselőnyt jelenthetne akár Kolozsvárral, vagy Nagyszebennel szemben is. Az elterelő utak építése megint fontos esélyt biztosít az infrastruktúra fejlesztésére.

„Legyen itt élet, érezzék jól magát az itt élők. Függetlenül, attól, hogy ki-kicsoda, éljen itt méltósággal és örömmel”

 

Ez mind nagyon szép, nagyon jó. Én mégis ragaszkodnék ahhoz, hogy eljussak vonattal Bukarestre, vagy Budapestre Marosvásárhelyről.  A reptérfejlesztés, az évek óta húzódó elterelő útépítés nem helyettesíti a széteső vasúti infrastruktúrát.

 

Országos kérdés, hogy milyen a vasúti sínek állapota. De nyilván nyomást kell gyakoroloni az országos döntéshozókra is. Én a helyi hatáskörben megoldható problémákat igyekszem kezelni, erre tettem javaslatot. Például abban, hogy kössük össze vasúton a marosvásárhelyi repteret Szovátával.

 

És akkor már nem Segesvár, hanem Szováta lesz a marosvásárhelyi állomás?

 

Nem, de Szovátának van egy öt-hatszázezres turista közönsége. Számukra már érdemes vasutat építeni. Aztán adott még a Marosvásárhely-Segesvár vonal kiépítésének terve – amely száz éve született. Ezek tragikomikus távlatok, de tény, hogy 1918 után nem az volt a kérdés, mennyire lehet a magyar vidékeket fejleszteni. Ha Székelyföld stratégiában gondolkodunk, akkor ezt most újra elő lehet venni.

 

Én ilyen messzire nem is tekintenék, rendkívül boldoggá tenne, ha a marosvásárhelyi vasútállomás autóval megközelíthető lenne, és indulnának onnan hasznos időben hasznos irányba szerelvények.

 

Önnek igaza van, de mint mondtam a vasút a szállítási minisztérium hatáskörébe tartozik. Nekünk a lobbizás marad.

 

Milyennek látja most Dorin Florea esélyeit?

 

Érintett vagyok, nehezen tudnám megbecsülni, hogy áll. Az biztos, hogy a magyar közösségen belül történelmi mélyponton van a megítélése, sokat vesztett a románok között is. Elfordulnak tőle az emberek a munkanélküliségi mutatók miatt, és mert ötödével csökkent a város lakossága az általa fémjelzett időszakban. Az is evidenciává vált Marosvásárhelyen, hogy

a városháza nem átlátható közintézmény, hanem „magánvállalatként” működik.

Ez nagyon sokaknak zavaró. Hozzájárul mindehhez, hogy folyamatosan romlott a viszonya a magyar közösséggel, számtalan kifogás éri a városvezetést, és hogy a zöldövezetek felszámolása miatt is nagyon sokan bírálták.

 

Kik azok a szavazók, akikre számít?

 

A legfontosabb bázis a magyar közösség, de számítok azokra a románokra is, akik kiábrándultak Dorin Floreaból, és esélyes alternatívát keresnek. Azokra is számítok, akiknek a korrupcióellenes fellépés fontos. Az igazi áttörés úgyis csak egy újabb mandátum után jöhet, ha az új városvezetés bizonyít. A múzeum élén is úgy láttam: eleinte féltek a magyar intézményvezetőtől, aztán rájöttek, hogy mégiscsak a kompetencia számít.

Nem az lesz az első kérdésem, hogy ki kicsoda, hanem azt, hogy ki mihez ért.

 

Sokan vannak, akik közjogilag kötődnek Marosvásárhelyhez, de már nem élnek a városban. Ilyen-olyan okból nemzedékek sora vándorolt el innen. Rájuk, például azzal az ígérettel, hogy „visszaadja a várost”, a hajdani Marosvásárhelyet, számít?

 

Nagyon szeretném, ha hazajönnének ezek az emberek, és nem csak szavazni. Történészként tudom, hogy „azt” a várost már nem lehet visszaadni. De egy jobbat igen. Egy Bernády-féle várost szeretnék. Legyen itt élet, érezzék jól magát az itt élők. Függetlenül, attól, hogy ki-kicsoda, éljen itt méltósággal és örömmel. Ez lehet én Marosvásárhelyem, remélem sokunk otthona.

 

Öt gyereket nevel. Mi a könnyebb? Öt gyerekre zoknit adni reggel, vagy várost vezetni?

 

Mindenképpen várost vezetni a nehezebb, ez lehet teher. A gyerek soha.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!