Gyógyító világképek
2015. 10. 13. 19:50A Várad folyóirat Törzsasztal sorozatának első őszi vendége október 9-én BOLDIZSÁR ILDIKÓ író, szerkesztő, mesekutató, etnográfus, meseterapeuta; a Metamorphoses meseterápiás módszer megalkotója volt, akivel Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett.
Boldizsár Ildikó
Kezdjük talán egy definícióval, mi a meseterápia?
Mesével való kísérés minden olyan megakadt élethelyzetben, amelyben a mesének mondanivalója van.
Gyógyíthat a mese? Egyáltalán értelmezhető egy meseterapeuta számára a betegség fogalma?
A therapeia már Hippokratész idejében is kísérést, baráti támogatást jelentett, én is ilyen értelemben használom. A magukat betegnek valló emberekre úgy gondolok, mint akiknek az energiamintázatában bekövetkezik valamiféle egyensúlyvesztés. Húsz évvel ezelőtt tanultam hindu javas gyógyászatot, akkor vettem észre, hogy bizonyos élethelyzetekben bizonyos mesék hatással vannak az ember energiamintázatára.
A meseterapeuta szótárában mit jelent az energiamintázat?
Ahogy most itt ülünk, mind a kettőnk esetében feltérképezhető, hogy milyen arányban van bennünk jelen a nyugalom, a derű, a szorongás, a nyugtalanság, a figyelem, a tompaság, a befogadás, a hárítás, és még sorolhatnám. Ezt a sokféle energiát, illetve az egymáshoz viszonyított arányaikat nevezem én energiamintázatnak. Amikor valaki megbetegszik vagy megakad az életében, valamelyik a sokféle energia közül túlsúlyba kerül benne. Vannak olyan tudatmérgek, amelyek egy idő után testi tünetekhez, betegséghez vezethetnek. Ha megnyitjuk magunkat a mesékben tárolt azon üzeneteknek, kódoknak, amelyek titkos szálakon kapcsolódnak hozzánk, a mese segíthet kikerülni ezekből az egyensúlyvesztett állapotokból. Vannak, akik fizikai betegséggel keresik fel a meseterapeutát, természetesen ilyenkor az orvos munkáját kiegészítve dolgozunk, a betegség lelki okait kezelve. Mások lelki problémákkal érkeznek terápiára, az enyhe depressziótól kezdve a durva pszichózisig. S vannak olyan élethelyzetek, szellemi kibillentségek is, amikor az ember elveszíti az útját, nem tud továbblépni a fejlődésben. Ilyenkor fontos felismerni, hogy az élet nem csak anyagi síkon valósítható meg, vannak olyan fejlődési lehetőségeink, amelyek szellemi utakat kívánnak.
A meseterápia mindegyik esetben rendkívül hasznos tud lenni, persze nem úgy, hogy „doktornő, adjon egy mesét, amitől meggyógyulok”. Egyetlen mese nem gyógyít meg senkit, sőt, nem is a mese gyógyít, hanem a mesét is megtartó világkép. Ebbe a világképbe beletartozik a közösségi létforma, beletartoznak a népdalok, a találós kérdések, a mondókák, a népi mesterségek, a mítosz, a legenda, a monda. Ez a világkép egységes és egylényegű, tehát minden eleme ugyanazt az igazságot hordozza, és már egyetlen kicsi része is képes megjeleníteni a világkép teljes szellemiségét. Azt, hogy az ember része egy nagyobb rendszernek, el tudja magát helyezni kisebb-nagyobb közösségekben, illetve az univerzumban is. Nem csak vízszintesen, hanem függőlegesen is tájékozódik. Része ennek a világképnek az ősök tudására való ráhagyatkozás is. Része a gondolat, a szó és a tett egysége, azaz, hogy nincs ellentmondás aközött, amit gondolok, mondok és cselekszem. Ezek hiánya is okozhat betegségeket. Amikor valaki egy mesén keresztül kapcsolódik ehhez a világképhez, ez a tudás aktivizálódik benne.
A meseterápia másik fontos sajátossága, hogy a terapeuta és a kliens között ott van közvetítőként a mese, ami egyenrangúságot biztosít. Én terapeutaként nem vagyok a tudás felkentje, hanem a klienssel közösen beleugrom egy történetbe, amit aztán ő tükörként használhat, belenézve kérdéseket tehet fel, illetve válaszolhat rájuk. Én pedig valóban kísérhetem ezen az úton. Természetesen nem mindegy, hogy a terapeuta kinek milyen mesét ad, nem lehet a nemzetközi mesekatalógusban szereplő 2300 típusból bármelyiket bármire használni, minden élethelyzetnek megvan a maga meséje. Nem lehet kátészerűen megadni, hogy például a párkapcsolati válsághoz a Szépség és a szörnyeteg illik, vesemedence-gyulladásnál meg a Vízi Péter, Vízi Pál című mese tesz jót. Fontos ugyan, hogy a mese önmagában milyen üzenetet hordoz, de legalább ilyen fontos az is, hogy milyen a viszony a mesemondó terapeuta és a mesehallgató kliens között. A mesemondó terapeutának jól kell ismerni az emberi mintázatokat, és ezekhez kell megtalálnia a megfelelő mesei mintázatokat. Öt tüdőgyulladásban szenvedő beteg nem kaphatja ugyanazt a mesét, hiszen a terápia során pontosan az kell kiderüljön, hogy az adott kliens tüdőgyulladása miben különbözik mindenki másétól. Ez a csak rá jellemző különbség határozza meg a választandó mesét is.
Boldizsár Ildikó és Tasnádi-Sáhy Péter az Erdélyi Riport szerkesztőségében Fotók: Szűcs László
Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a mese egyszerűen egy archetípusos történet, de az előbb elmondottak, azt hiszem, ezen túlmutatnak.
A pályámat néprajzkutatóként kezdtem, és már ekkor sem egyszerű archetípusos történeteknek tartottam a meséket. Ha így lenne, bizonyára nem jutok odáig, hogy terápiás céllal használjam őket. A meséknek talán az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nem egyéni, hanem közösségi tudat hozta létre őket, illetve évszázadok alatt csiszolódtak gyémánt tisztaságúra, nagyon sok ember közös munkájának eredményeképpen. Ennek köszönhetően ma ugyanazt a történetet mesélhetem el Nagyváradon, amit valaki egészen máshol mondott kétezer évvel ezelőtt, a tűz mellett üldögélve. Terápiás szempontból az is fontos közös tulajdonsága a meséknek, hogy emberi magatartásmintákat mutatnak meg, illetve cselekvési kódokat tartalmaznak. Elmondják, hogy bizonyos helyzetekre milyen sokféleképpen reagálhat valaki.
Az előbb említette, hogy a nemzetközi mesekatalógusban 2300 mesetípus szerepel. Hogyan fedezte föl magának a tudomány a meséket?
Az európai mesegyűjtés első nagy állomása a Grimm fivérek 1812-1815 között kiadott Gyermek- és családi mesék című kötete. Az ő példájukat követve gyűjtötték össze más népek is a saját meséiket, az első magyar mesegyűjteményt Erdélyi János adta ki 1846-48 között. A mesék persze ennél sokkal régebbiek, az első lejegyzett mese Egyiptomból, Krisztus előtt 1700-ból származik. El lehet gondolni, mennyi történet veszhetett el az évszázadok, évezredek során. Ettől függetlenül a fennmaradt és összegyűjtött meséket a kutatók elkezdték tipizálni, így jutottak ehhez a tiszteletreméltóan nagy számhoz. Mást tud hozzátenni az ember életéhez egy állatmese, varázsmese, legendamese, novellamese, falucsúfoló mese, ördögmese, tréfás mese, hazugságmese vagy formulamese. Mindegyiknek más szerepe volt egy adott közösségben, illetve a terápiában is más-más dologra lehet őket használni.
Olvastam valahol, hogy a Hamupipőke ősképe valahol Kínában született nagyon-nagyon régen, és számos változaton keresztül jutott el abba a formába, amit mi ismerünk. Számít a különbség e változatok között?
Variabilitás ide vagy oda, minden mesének van egy nagyon markáns váza, amit nem mesélhetek másképpen. Az, hogy Hamupipőke a cipőjét veszíti el, vagy a kardigánját, szinte mindegy, a lényeg az, hogy az adott darab csak rá illik, másé nem lehet.
Boldizsár Ildikó az ELTE esztétika–magyar–népművelés szakán végzett 1986-ban. Hét évig szerkesztőként dolgozott az Országos Széchényi Könyvtár Új Könyvek Szerkesztőségében. 1987 és 1993 között az MTA Néprajzi Kutatóintézetében volt mesekutató ösztöndíjas, 1999-ben kapta meg a néprajztudomány kandidátusa címet. 1993-1996 között a Pesti Szalon Kiadó felelős szerkesztője volt 1999-2003 között a Nemzeti Tankönyvkiadónál, 2003-2006 között a Magvető Kiadónál volt főszerkesztő. 2010-2014 között a Meseterápia Központ szakmai vezetőjeként dolgozott. 2014 januárjában megalapította a Metamorphoses Meseterápiás Egyesületet, és létrehozta a Fabuláriumot, a tértől és időtől független tudástárat, amelynek szellemi vezetője. Tizenegy saját kötete és huszonöt meseválogatása jelent meg.
Gondolok arra is, hogy például tudtommal a Grimm testvérek lejegyzett meséi jelentősen karcosabbak, mint ahogy ma a polgári köztudatban léteznek.
Karcosabbak voltak, kétségtelenül. A ma ismert Grimm meséken már ott van Jacob és Wilhelm keze nyoma, akik egységesítették, stilizálták az összegyűjtött meséket. Minden nép mesekincsében vannak horrorisztikusabb, brutálisabb szövegek, mint ahogy csodásabb, lágyabb, a természetfölöttivel biztonságos és egyértelmű kapcsolatot mutató történetek is.
Sikeres Törzsasztal estje után a meseterapeutát visszavárják Nagyváradra
Hol rajzolódnak meg egy közösség határai a mese szempontjából? Magyar embert magyar mese gyógyít?
A mese motívumai univerzálisak, ezért is tudott a nemzetközi mesekatalógus érvényes típusszámokat alkotni. Ettől függetlenül a kérdés mégis érdekes, mert mint mondtam, nem a mese, hanem a mögötte lévő világkép az, ami hat ránk. Ez pedig egy hindu mesében teljesen más, mint egy európai mese esetében. A nyugati mesék a cselekvés elsődlegességére fektetik a hangsúlyt. Rendszerint azt mondják, ha ügyes leszel, ha jól válaszolsz, ha legyőzöd a sárkányt, ha útnak indulsz, ha kiszabadítod a királylányt, sikeres leszel, tied lesz a fele királyság. A keleti mesékben nagyon fontos a reinkarnáció gondolata, a sors elfogadása, nem hangsúlyos a cselekvés, hiszen végül úgyis az istenek döntenek, tehát inkább a befogadás, a ráhagyakozás van a középpontban.
A terápia szempontjából fontos döntés, hogy az adott kliensnek cselekvési vagy befogadási problémái vannak. Egy mai európai ember számára az utóbbi a nehezebb feladat. Rengeteg ötvenes, kiégett üzletember számára jellemzően a keleti világkép bizonyul hasznos terápiás eszköznek.
Kin nem lehet meseterápiával segíteni?
Azon, aki nem tud belső képeket alkotni a hallott történetek alapján. Sajnos nagyon sok fiatalnál tapasztalom, hogy nem ép a képalkotó képessége, nem, vagy nehezen tudja megteremteni a saját királykisasszonyát, égig érő fáját, táltos paripáját, illetve a helyszíneket, amiket a hősnek be kell járnia. A meseterápia szempontjából az utóbbi a legfontosabb. Sosem az az első kérdés, hogy kinek látod magad egy mesében, hanem, hogy hol vagy, mert ez ad legpontosabb leírást az aktuális élethelyzetről.
Módszertani könyvei, saját meséi mellett vannak különböző élethelyzetekhez, gondolatkörökhöz kapcsolódó tematikus mesegyűjteményei is. Használhatóak ezek önállóan, terapeuta segítsége nélkül?
Én akkor lennék a legboldogabb, ha nem lenne szükség meseterápiára, hiszen ez csak egy hiányt pótol. Az emberek életéből eltűnt a mese és a történet, ami mentálisan hatalmas károkat okozott. A mesegyűjtemények abból a szándékból születtek, hogy a felnőtteknek visszaadjam a meséket. Harminckét évnyi munkám van abban, hogy ne csak gyermeteg butaságnak tartsák őket, hanem felismerjék, milyen hatalmas tudást hordoznak ezek a történetek. A kötetek összeállításánál ki kellett találnom, mi az, ami a felnőtteket érdekelheti. Így születtek a férfiakról nőknek, nőkről férfiaknak, anyákról, apákról, testvérekről, életről, újjászületésről, halálról, boldog öregekről szóló tematikák, hét nagy kötet.
Milyen lenne a világ, ha senkinek sem lenne szüksége meseterápiára?
Az emberek minden este összegyűlnének és mesélnének egymásnak. Szerencsére egyre több az olyan közösség Magyarországon, ahol ez történik, vagy ahol erre igény van. Egyre több helyen gyűlnek össze tűz körül csak azért, hogy hallgassák a mesemondót. Én három éve csinálok ilyen missziót, hivatalosan mesemáglyának hívjuk ezeket az eseményeket.
Sőt, Magyarországon van már olyan falu, Alsómocsolád, ahol az emberek azt tűzték ki célul, hogy az életükben a mesei értékeket tartják majd irányadónak, úgy cselekszenek majd, mint a mesék hősei.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
