Nekünk nem kell bizonyítani a jégesőt

2011. 07. 08. 10:56Mikor fogalmazódott meg a szándék, hogy a székelyföldi gazdákat agrárhitelekkel segítsék?

Mielőtt a LAM Mikrohitel Rt. tevékenységéről és filozófiájáról bármit is mondanék, előbb vissza kell kanyarodni a LAM (Landwirtschaft – Agricultura – Mezőgazdaság) Alapítványhoz. Ugyanis ez a nem banki intézmény, amely ma mikrohitelezéssel foglalkozik a régióban – s legfőképpen a falusi környezetben élő kis- és középvállalkozásokhoz, mezőgazdászokhoz szól –, a LAM Alapítvány által elkezdett tevékenység fejlődése, s ezt a tevékenységet közel húsz éve, 1992-ben kezdtük el. Az elmúlt időszak érdekes és hosszú történet, ugyanis a rendszerváltás, az elkobzott területek visszaszolgáltatása után egyértelmű volt, hogy valamit tenni kell. Mivel a visszaszolgáltatás természetben – istállórészekben, földterületekben, ritkább esetben állatállomány formájában – történt meg, szaktudás, s főleg tőke hiányában semmilyen lehetőség nem volt, amivel akkor ezt a szinte semmiből induló mezőgazdasági tevékenységet fejleszteni lehetett volna. Így született meg a LAM Alapítvány elnökének, Kató Bélának a fejében az ötlet, hogy elsősorban képezni kell a gazdákat, különösen a fiatalokat. Meg kell mutatni nekik, hogyan csinálják ezt olyan gazdaságokban, ahol ez már rég piaci alapokon működik. S így történt 1992-ben – amikor még nem volt bejegyezve hivatalosan az alapítvány –, hogy egy mezőgazdasághoz kapcsolódó fiatal csapatot kiküldtek Svájcba szakmai tapasztalatot szerezni. Amikor ezek a fiatalok hazatértek, az élménybeszámolóikból az derült ki, hogy bár minden nagyon szép és jó volt, sok mindent láttak, de felhalmozott tőke nélkül aligha lehet az ott látottakat itthon megvalósítani, egyáltalán elindulni. Márpedig akkor felhalmozott tőkéje az agráriumon belül szinten egyetlen magángazdaságnak sem volt. Adottak voltak a kérdések: miből vásároljanak traktort, honnan szerezzenek pénzt a termelőszövetkezettől visszaszolgáltatott istállórész felújítására, bővítésére, miből vegyenek földet, állatot? Ezzel fontos igény fogalmazódott meg, mégpedig az, hogy nem elég megmutatni ezeknek a fiataloknak – leendő gazdáknak –, miként lehet egy farmot piaci alapokon is működtetni, hiszen pénz nélkül, hitel nélkül soha nem fejlődhet a gazdaság.
Így született meg a döntés, hogy kettős szolgáltatás – képzés és hitelnyújtás – lehet az egyedüli módja az akkor frissen lett mezőgazdák segítésének, a farmépítés útján való elindításának. A hitelnyújtáshoz a mi részünkről is tőke kellett, és ez a Kató elnök úr kapcsolatain keresztül a HEKS-szel, azaz a svájci evangélikus egyházak segélyszervezetével közösen létrehozott LAM Alapítványhoz gyűlt össze, amelynek elsődleges célkitűzése a mezőgazdák, illetve a kis- és középvállalkozások támogatása volt, szakképzés és hitellehetőség nyújtása által. A svájci szervezettől – a gazdáknak és kkv-knak kihelyezhető tőke növelése végett – az alapítvány éveken keresztül pénzadományokat kapott, ebből alapoztuk meg a tőkénket. A LAM Alapítvány ezen a két tevékenységi területen működött egészen 2005-ig, amikor a professzionális hitelezési tevékenységet már nem lehetett tovább az alapítványon belül tartani. Ekkor hozta létre az Alapítvány a LAM Mikrohitel Rt.-t, amelyben ma is több mint 80 százalékos résztulajdonos.

Hogyan fogadták a LAM által kínált lehetőséget a gazdák?

Én 1996-ban kerültem a LAM Alapítványhoz, s még most is visszaemlékszem arra az időre, amikor az emberek szó szerint sorban álltak a hitelért. Egyszerűen nem volt elég a tőkénk, nem volt elegendő forrásunk. Amikor egyik gazda törlesztett, azt szinte rögtön kapta egy másik. Sorrendet vezettünk a jelentkezők között, akkora igény volt a hitelre. Persze adományokra hosszú távon mi sem számíthattunk, de szerencsések voltunk, amikor 1996-ban a svájci kormány is belépett a LAM Alapítvány finanszírozásába, így három éven keresztül igen jelentős összeget kaptunk a berni kormánytól, ami szintén a tőkét hivatott növelni, hogy minél több gazdának tudjunk hiteleket folyósítani. A LAM Mikrohitel Rt. ma hat munkaponton folytat hitelezést – Hargita, Kovászna és Maros megyében –; a központi iroda a kezdetek óta Illyefalván működik.

Nagy különbség mutatkozik abban, hogy mire kértek pénzt a gazdák a kilencvenes években és mire kérnek ma?

Nagyon nagy különbség van. A kezdetek kezdetén inkább Start Up típusú hiteleket, azaz kezdő vállalkozói kölcsönöket folyósítottunk, több okból is. Az egyik legfontosabb célkitűzésünk az állami monopólium megtörése volt. Így jöttek létre sajtgyárak, malmok, pékségek, húsfeldolgozók. Elsősorban ilyen beruházásokat finanszíroztunk egészen 1996-ig, amikor a hitelezési politikánkban is stratégiaváltás történt. Utána már csak vállalkozásfejlesztésre adtunk hitelt, ugyanis ezek a Start Up típusú hitelek egyrészt kockázatosabbak is voltak, másrészt nagyobb tőkét is igényeltek. Nem kell elfelejteni azt sem, hogy ugyanebben az időszakban szabadult el a hiperinfláció is. Ezek mind olyan tényezők voltak, amelyek csak nehezítették a nagyobb értékű kezdő hitelek visszafizetését, törlesztését, ezért 1997-től, a váltás keretében inkább vállalkozásfejlesztésre folyósítunk hitelt. Szintén jelentős különbség, hogy míg 1997–98-ban, ha valakinek volt öt hektár földje és öt tehene, én teljes nyugodtsággal oda mertem adni neki 3-5 ezer dollár értékű hitelt. Ma már ez a szám nem öt hektár és nem öt tehén, hanem legalább tizenöt-húsz hektár és legalább húsz tehén, és az igényelt összeg is 5-10 ezer euró. Ma egy öthektáros farmnak nagyon kockázatos hitelt folyósítani, természetesen kivételt képeznek azok a farmok, amelyek zöldség- vagy virágtermesztéssel foglalkoznak. Arról nem is beszélve, hogy míg a kilencvenes években szinte mindenki román traktort vásárolt – volt egy tipizált termékünk, háromezer dollár három évre, amivel egy használt román traktort tudtak a gazdák vásárolni, egy-két hozzá való használt géppel együtt –, ma már a gazdák a nagy kapacitású, száz lóerő fölötti, komoly nyugati traktorokat keresik, új mezőgazdasági gépekkel. Arról nem is beszélek, hogy a tíz-tizenöt évvel ezelőtti kereslethez képest a mai képzeletbeli második helyen az istállómodernizáció szerepel. De elég sok uniós pályázat is fut, s ezen pályázatok önrészének a finanszírozásához is egyre több gazda fordul hozzánk hitelért.

Sok romániai pénzintézet mind a mai napig idegenkedik az agráriumnak nyújtott kölcsönöktől, a nagyobb kockázat miatt. A LAM viszont éppen mezőgazdasági hiteleket nyújt…

Valóban, a román bankrendszerben sokan vélik úgy, hogy az agráriummal foglalkozni eleve kockázatos tevékenység, s emiatt nem kívánnak részt venni ennek a finanszírozásában. A legtöbben azért ódzkodnak az agráriumtól, mert más ágazatoktól eltérően nehezebben mérhetők fel a kockázatok. Ez nem abból ered, hogy a bankoknak ne lennének felkészült szakembereik – tudnának is alkalmazni, ha csak az kellene. A nagy bankoknak országos hálózatuk van, minden fiókban azonos kritérium szerint értékelik a hiteligénylőt, miközben a mezőgazdasági tevékenység Románia területén sokrétű. Lehet, nem úgy kell értelmezni egy hitelkérést Olténiában, Moldvában, mint Erdélyben, és nem úgy kell értelmezni Temes megyében, mint Hargita megyében. A mi erősségünk a regionális gondolkodásban van. A LAM Alapítványnak húszéves tapasztalata van a mezőgazdaság finanszírozása terén, saját hitelelemző modellünk van, ismerjük ügyfeleink, a Hargita és a Kovászna megyei gazdák gondolkodását, és nem félünk tőlük. Sőt, ki merem jelenteni, a legkevesebb gond jelenleg is a mezőgazdákkal van. A legkorrektebb, leghálásabb ügyfelek. Számunkra is a legnagyobb elégtétel, amikor látjuk, hogyan fejlődnek, a szemünk előtt cseperednek fel. Nemrég beszéltem egy olyan régi, uzoni ügyfelemmel, akinek 1996-ban alig akartam jóváhagyni az első, háromezer dolláros hitelkérelmét, mert úgy ítéltem meg, túl fiatal, tapasztalatlan, ezért behívattam a szüleit, hogy kezességet vállaljanak érte. Azóta több földvásárlási kölcsönt is nyújtottunk számára, és ma csodálatos, anyagilag is példásan megalapozott gazdasága van. Ma ugyanannak az ügyfélnek bizalommal oda mernék adni 50 ezer eurót is. És aki egyszer a LAM-mal kezdte, amíg tudjuk neki azt a szintet ajánlani, amire neki szüksége van, mindig a LAM-ot választja. Mivel mikrohitelezéssel foglalkozunk, lassan elveszítjük a nagy ügyfeleinket, akik kinőnek bennünket. Egy régi ügyfél elvesztése ugyan soha nem kellemes, mégis így természetes.

Csak mikrohitelezéssel foglalkoznak?

Igen, ennek két oka is van. Egyrészt a forráshiány, másrészt az, hogy egy nagy léptékű hitelnek túl nagy a kockázata egy olyan kis pénzintézet számára, amilyen mi vagyunk. Nálunk a maximális hitelérték normális helyzetben 35 ezer euró, igaz, az 50 ezer euróig terjedő hitelek esetén is van kompetenciánk, de az már körültekintőbb hitelelemzést követel, illetve a kölcsön odaítélése is csak igazgatótanácsi jóváhagyással történhet. Akinek ennél nagyobb a hiteligénye, azt mi már nem tudjuk kiszolgálni.

Hány ügyfelük van?

Jelenleg több mint ezer. A húsz év alatt több mint 4500 hitelt folyósítottunk, közel 32 millió dollár értékben, és több mint 300 új vállalkozás létrejöttében vettünk részt. Ezek mind olyan számok, amik arra engednek következtetni, hogy volt eredménye a munkánknak, illetve még mindig van létjogosultsága ennek a tevékenységnek. A mezőgazdák ugyanis még mindig nem kedvenc célcsoportja a bankszférának, bár új tendenciaként a bankok is próbálnak elmozdulni az agrárium felé.

Mekkora az átlagos hitelérték, és mennyi a leggyakoribb futamidő?

Mivel a kezdeti, nagyobb értékű Start Up hitelről áttértünk a kisebb értékű vállalkozásfejlesztési kölcsönre, egy átlagos hitel értéke akkor 3 és 5 ezer dollár között volt. Ma ez az átlag 7-8 ezer euró. De érthető is ez a növekedés, mert ma már a kilencvenes évekbeli helyzethez képest 2 ezer euróval nem sok mindent lehet kezdeni. Ebből a pénzből ugyanis maximum két jobbfajta tehenet lehet vásárolni. A gazdák ma jobbára 10 és 15 ezer euró közötti hiteleket kérnek. Van ennél nagyobb is, 25–30 ezer euró közötti vagy ennek megfelelő lejes hiteligénylés, de nem ez a jellemző. Ami a futamidőt illeti, több szempontot veszünk figyelembe. Az egyik, hogy mire igényli a gazda, a másik pedig, hogy mekkora az amortizációja. Ennek megfelelően választjuk ki a legmegfelelőbb hitelkonstrukciót. Gépvásárlásra öt év futamidejű hiteleket nyújtunk, istálló-korszerűsítésre vagy tárolók építésére hét év a maximális futamidő.

Önrészt is kérnek a gazdálkodóktól?

Bár tudjuk, hogy az apránként félretett összegekből nehéz komolyabb tőkét összegyűjteni, a filozófiánkból is adódóan szeretjük, ha valaki takarékoskodásáról is számot ad, mielőtt nagyobb beruházásra készül. A mi esetünkben az igényelt kölcsön 15-20 százaléka, amivel rendelkeznie kell a gazdának ahhoz, hogy a többit mi hitel formájában rendelkezésére tudjuk bocsátani. És teljes mértékben figyelembe vesszük a mezőgazdasági munka idényjellegét. A gazda ugye egész évben dolgozik, a terményét viszont csak ősszel takarítja be, ezért havi törlesztőrészleteket nem tudunk tőle kérni, mert nincs miből fizesse. A gazda nem termel havonta jövedelmet, ezért az ő törlesztési tervét úgy állapítjuk meg, hogy az igényeihez a legközelebb álljon.

A kölcsön futamideje alatt ragaszkodnak-e különböző agrárbiztosítások megkötéséhez?

Nem szoktunk biztosítást kérni, de a gazdák panaszaiból is gyakran visszahalljuk, hogy bár a terményre a díjtételt a biztosítók szívesen elveszik, a kár bekövetkeztekor a kártérítéssel nem igyekeznek, vagy nagyon keveset fizetnek. A biztosítási díjak összege pedig nem egy-két lej, tehát ha ezeket kötelezővé tennénk, csak újabb kiadásokra kényszerítenénk a gazdákat. A mezőgazdaságban rejlő időjárási kockázatokkal mi is tisztában vagyunk, de ezt gond esetén inkább a gazdákhoz igazodó rugalmassággal próbáljuk áthidalni. Tavaly például sok Kovászna és Hargita megyei településen nagy árvizek voltak, sok esetben jelentős kár érte a gazdákat, amire mi gyorsan tudunk reagálni. Ha kell, behívjuk és megbeszéljük, de nem hagyjuk, hogy egy ilyen katasztrófa miatt a gazda fizetésképtelen helyzetbe kerüljön, aminek következményeként akár a lakását vagy más tulajdonát kényszer-végrehajtani kellene. Ha ilyen helyzet merül fel, átütemezéssel is tudunk segíteni, és mivel nem függünk Bukaresttől, nekünk ilyen esetben nem kell bizonyítanunk senkinek, hogy a gazda földjén, portáján tényleg jégeső vagy árvíz pusztított-e vagy sem. Ismerjük egymást, kollégáink jól informáltak, igazolás nélkül is mindig tudjuk, mi a helyzet, és így könnyebben is megértjük egymást.

Még beszélgetésünk elején említette a vidéki kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hiteltevékenységet. Ebbe a körbe a nem agrárcégek is beleférnek?

Természetesen. Igaz, kezdetben valóban kizárólag mezőgazdáknak nyújtottunk kölcsönt, de 1998 óta ez megváltozott, tehát minden más jellegű tevékenységet – akár szolgáltatást is – támogatunk. Nagyon sok hitelt folyósítottunk az agrárturisztikai panzióknak, főleg Hargita megyében. Õket is szeretettel várjuk, mert a gazdákhoz hasonlóan velük is csak jó tapasztalataink vannak. De ügyfeleink között tudhatunk kézműveseket is, legyen szó akár fa-, akár agyagmegmunkálásról, varrásról, szövésről, hímzésről, szalmafonásról – ezeken a területeken is sok hitelt folyósítottunk. Tehát sokféle tevékenységet finanszírozunk, de elsősorban falusi környezetben folyókat. Ez a mi célcsoportunk, tőlük nem fordultunk el, és a későbbiekben sem szeretnénk eltávolodni. Úgy érezzük, jobban megértjük a problémáikat, jobban tudunk azonosulni céljaikkal.

Fotók: Mihály László




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!