Bokros: Felejtsük el az ígéreteket

A magyarországi és romániai gazdasági állapotokról, azok hátteréről, valamint a várható változásokról számolt be BOKROS LAJOS, az Európai Parlament tagja, a CEU egyetemi tanára, a Babes–Bolyai TE vendégprofesszora Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület meghívottjaként. Az előadáson elhangzottakat Kustán Magyari Attila rögzítette az Erdélyi Riport 2012/10. számában.

Magyarázott, bírált, a helyi és magyarországi gazdasági helyzetről tartott elemzést Bokros Lajos EP-képviselő, aki 1995–1996-ban a Horn-kormány második pénzügyminisztereként tevékenykedett, s az ország stabilitását elősegítő, de számos kritikát kapó Bokros-csomag szellemi atyja volt.A közeljövő meglehetősen bizonytalan, kevés kapaszkodónk van – indított kolozsvári hallgatósága előtt Bokros –, a csodálatos fellendülés, a Nyugat-Európához való felzárkózás késik. A válság nem csillapodik, némely országoknál a csőd előli menekülés van napirenden, ez pedig erősen érinti Romániát és Magyarországot is. Utóbbi esetén az a kérdés, hogy képesek lesznek-e megállapodást kötni a Valutaalappal, ugyanakkor meg tudnak-e felelni az Európai Bizottság által támasztott követelményeknek. A túlzottdeficit-eljárásból az ország nyolc éve nem tudott kikecmeregni, ha pedig a következő tíz hónapban sem sikerül érdemi intézkedéseket hozni a költségvetési egyensúly nagyobb mértékű helyreállítására, akkor a 2013-as évet érintő EU-s szankciókkal kell számolni.

Az Unió nem pikkel Bokros kiemelte, hogy a szankciók nagy érzelmi hullámokat indítottak el, ő azonban híve az objektív, tényszerű vizsgálatnak, így elveti azt az elképzelést, hogy az Európai Unióban pikkelnének Magyarországra, hiszen nem így működik a rendszer. A tíz újonnan csatlakozott volt szocialista ország közül Magyarország volt az egyetlen, amelyik már a csatlakozás pillanatában a kért hiányküszöb alatt teljesített, és az elmúlt években sem sikerült javítania a helyzeten. Három alkalommal kaptak haladékot, és egyetlen lehetőséget sem ragadtak meg, habár tavaly többlettel zártak – pusztán a számokat tekintve ez jó eredmény, az egyszeri, rendkívüli bevételeket azonban nem lehet az államháztartásba beleszámítani, ezzel ugyanis tartósan nem megalapozható egy ország gazdasága. Kötelességszegési eljárást is indítottak Magyarország ellen: a jegybank függetlensége, az adatvédelmi országgyűlési biztosi hivatal jogállása, valamint a bírák hatvankét éves korban való nyugdíjaztatása kapcsán – Bokros hangsúlyozta, megítélése szerint is sok uniós normába ütköznek a kormánypártok új rendelkezései.

A gonosz IMF A Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatos rossz véleményekről beszélve, amelyek Magyarországon meglehetősen elszaporodtak az elmúlt időben, Bokros kifejtette, hogy kormányközi intézményről van szó, amelynek többek között tagja és részvényese a román és a magyar állam is, és a kvóták és részvényarányok alapján minden tagország beleszólhat az IMF viselkedésébe. Az, aki felelősen gazdálkodik, és a pénzpiacokon nem adósodik el, nem fog abba a nehéz helyzetbe kerülni, hogy már csak a Valutaalaphoz fordulhat. Korántsem arról van szó, hogy vannak a „jó országok”, amelyeket elcsábít a „gonosz IMF” – előbb el kell adósodni ahhoz, hogy aztán az országok „levett kalappal elballagjanak a valutaalaphoz”. Senki nem akarja elnyomni Magyarországot, mondta, a felelőtlen költségvetési politika okozta a mai állapotokat. 1995 és 1996 között, amikor hitelt kellett felvenniük, és felszólalt a parlamentben, a mostani kormány kommunikációjától homlokegyenest eltérő módon érvelt: „Nem azt mondtam, hogy azért kell a valutaalappal tárgyalnunk, mert egy gyarmatosítás alatt levő ország vagyunk, hanem azért, mert ez a mi érdekünk.” Hozzátette, ha az IMF által rögzített szabályok legtöbb részét betartanák az országok, nem kellene a hitelezőhöz fordulniuk. Magyarországon azonban – néhány rövid korszaktól eltekintve –, a kormány színétől és összetételétől függetlenül, felelőtlen költségvetési politikát folytattak, beleértve az első Orbán-kormányt, s az utána következő nyolc évet úgyszintén.

„Ami most van, az a teljes magyar politikai osztály közös felelőssége, pártállásra való tekintet nélkül. Mindenki felelős a közös bajban” – húzta alá Bokros. Azt is elmondta, hogy kritikája a Kádár-rendszert is érinti. A rendszerváltás után hatalmas adósság terhelte Magyarországot, a következő években pedig hatalmas viták születtek arról, hogy vissza kell-e fizetni „a kommunisták által felvett pénzeket”. Bokros Lajos akkor is azt javasolta Antall József miniszterelnöknek, hogy az adósságot le kell róni, mert ha a korábban kért hiteleket felhasználták az életszínvonal javítására, akkor nem lehet kihátrálni a kérdés elől, hogy mindez egy másik rendszerben történt, tehát érvénytelen. Még fontosabb talán az a meggondolás, hogy a bimbózó demokrácia korában nem lehetett volna visszaélni a magyar társadalom tűrőképességével, hiszen az adósságok eltörlésével Magyarország a hitelét vesztette volna.

Felejthető román ígéretek Magyarországhoz képest kissé jobb a helyzet Romániában, hiszen itt létezik egy érvényben levő gazdasági program a Valutaalappal, és úgy tűnik, hogy az eddigi kormányok teljesítették a megkövetelt eredményeket. Ennek ellenére nincs remény: Bokros szerint azok az ígéretek, amelyek a közelmúltban hangzottak el a közalkalmazottak béremeléséről vagy a társadalombiztosítási járulék csökkentéséről, mind felejthetők. Úgy vélte, Romániának, ennek a „szegény, kicsi, leharcolt” országnak nincs gazdasági ereje az említett ígéretek teljesítésére, sőt, úgy véli, az ország túlságosan hamar került be az Európai Unióba. Államcsőd nem fenyegeti az országot, finanszírozási problémákkal sem küzd, a romániai társadalom azonban nem él jól, sokkal jobb életkörülményekre pedig nem is számíthat, mert ebben a szerkezetben a gazdaság jövedelemtermelő képessége nem javítható rövid távon – fejtette ki. A következő politikai kampánytól azt várja, hogy nemcsak a megalapozatlan ígéretekből fakadó inflációs dömping kerül majd előtérbe, hanem néhány párt – köztük az RMDSZ is – azoknak a szerkezeti reformoknak a bevezetéséről is beszél majd, amelyek a gazdasági versenyképesség javulását hivatottak generálni. Ezek a reformok Romániában – de Magyarországon is – egyelőre váratnak magukra, hiszen előfeltételük az állam reformja, a közigazgatástól az adórendszerig, át az önkormányzati, nyugdíjaztatási, oktatási elképzeléseken.

Túlpolitizált Verespatak Nem a verespataki bánya a fontos kérdés a gazdasági növekedés szempontjából, hanem az, hogyan lehet az eltávozott Nokia helyett száz másik céget az országba vonzani – válaszolta Bokros a közönség soraiból feltett kérdésre. Elmondta, hogy olyan feldolgozóipari vállalatokra van szükség, amelyek nem környezetszennyezők, de magas hozzáadott értékkel bírnak, és tartós jövedelemtermelést biztosíthatnak állami támogatás nélkül. Hozzátette, nem az állam feladata munkahelyeket teremteni, az államnak mindössze olyan szabályokat kell kialakítania, hogy a magánkezdeményezések szárba szökkenhessenek azok hatására.

A verespataki problémára visszatérve közölte, szerinte a bánya egyik irányban sem jegyezhető csodafegyverként, sem pozitív, sem negatív értelemben. Tudja, hogy mennyire megosztott a romániai, illetve az európai közösség is a verespataki helyzet kapcsán, ezért is gondolja, hogy a kérdés túl van politizálva, miközben nem vizsgáljuk meg eléggé a gazdasági érdemét. Neki nem pusztán a környezetvédelmi kockázatok miatt gyanús a kérdés, hanem azért is, mert ha komoly állami rásegítés és beavatkozás nélkül nem működik, nem biztos, hogy fenntartható módon a növekedés motorjává tud válni.

Főszerepben a véletlen Arra a kérdésre, hogy a válság erősíti-e vagy gyengíti az európai integrációt, Bokros Lajos azt felelte, hogy erre egyelőre nem lehet választ adni; minden attól függ, mire használjuk fel a válságot. Ha olyan reformokat sikerül bevezetni, amelyek elősegítik a kohéziót és a szolidaritást, akkor utólag egy „jó válságnak” lehet majd minősíteni ezt a korszakot, hiszen sikerül a megszokott és már nem fenntartható modellről valamilyen új megoldás irányába lépni. A helyzet rendkívül sérülékeny; Görögország kapcsán is elképzelhető, hogy kilépnek az eurózónából. Bokros személy szerint nem a történelmi determinizmus híve, úgy látja, a világ nem egy előre elrendelt cél felé törekszik, hanem alternatívákban fejlődik; a véletlenek, adott esetben az egyes személyek szerepe óriási.