Gondolatok őrtűz mellé

Önmagunk számára vagyunk fontosak, önmagunkhoz ragaszkodunk, önmagunk létét érezzük veszélyben, önmagunkat akarjuk legyűrni, önmagunkat akarjuk birtokba venni. Tasnádi-Sáhy Péter jegyzete.

Jól láthatóan erős vonzalma támadt mostanság Európa egy részének, különösen Kelet-Európának, azon belül is talán legkifejezettebben nekünk, magyaroknak a fizikai, vagy legalábbis láthatóvá tett határok megéléséhez. Nem jobb híján fordulok ehhez, a kezdőmondatnak némileg gellert adó megélni szóhoz, szándékosan ezt választottam, jelezvén jóval többet látok a hónapok óta tartó magyarországi kerítéslázban, az Európa-szerte a jövőben is jó eséllyel sűrűsödő határzárakban, vagy éppen a ma esti Világítsanak Székelyföld határai! kezdeményezésben bizonyos hatásokra adott szükségszerű reakcióknál.
Mielőtt az európai kultúrát féltő vagy székely identitásukat szívvel-lélekkel őrző barátaim és felebarátaim felhördülnének, hogy a migráció problémakörének súlyát bagatellizálom vagy Székelyföldet  „ásáziszelem” bármilyen formában, szeretném eloszlatni a kételyeket, ilyesmiről szó sincsen. Egész egyszerűen csak fontosnak tartom pár gondolat erejéig vizsgálni, mit jelent határt jelölni, valamit bekeríteni.
Indíttatásként (motivációként) eme gesztushoz olyan igék jutnak az eszembe, mint a félteni és/vagy félni, absztrakcióként pedig a birtokolni, illetve leválasztani.
Félteni valamit összetett érzés. A féltés tárgya első ránézésre fontos számunkra, ragaszkodunk hozzá, változó intenzitással, okkal, avagy ok nélkül veszélyben érezzük a létét. Félteni valamit bizonyos szempontból önző gesztus is, mert azt feltételezi, az adott dolog függ tőlünk, féltésünk befolyással van rá, így tulajdonképpen valamilyen szinten alárendeltünk. Nem vagyok benne biztos, hogy ez az érzés létezik-e egyáltalán, és nem csak a félelem egy formája, nem arról van-e igazából szó, hogy mi függünk az adott dologtól, magunkat féltjük. Azaz önmagunk számára vagyunk fontosak, önmagunkhoz ragaszkodunk, önmagunk létét érezzük veszélyben, önmagunkat akarjuk legyűrni, önmagunkat akarjuk birtokba venni.
Birtokba venni, azt jelenti, bírni, uralni, ellenőrzés alatt tartani, és hogy ne csak ilyen hideg szavak legyenek: felelősséget vállalni érte. Felelni a kérdésekre, hogy mi, mikor, miért történt, miért úgy történt. Felelni, azaz elszámolni csak számszerűsíthető, számszerűsített dolgokkal lehet, olyasmivel, amiről leltárral bírunk. Amivel kapcsolatban adott elemről el tudjuk dönteni, hogy hozzá tartozik-e, avagy sem. Ami a birtokhoz tartozik, azt leválasztjuk azokról a dolgokról, amik nem tartoznak hozzá.
Leválasztani valamit valamiről csak akkor lehetséges, ha a két dolog kapcsolatban áll egymással, ez a kapcsolat persze lehet éltető vagy pusztító, így minden leválasztással, minden határemeléssel, minden körbekerítéssel, kijelöléssel életről és halálról döntünk, életet és halált veszünk birtokba.
Ez eddigi tudásunk szerint meghaladja az ember képességét, tehát veszélyes, félelmet szül. A félelem félelmet szül.